C�m: Heart Beat
Part: 6. fejezet 'a' verzi�
P�ros�t�s: Akame [ Akanishi Jin x Kamenashi Kazuya] utal�sok TaNak�ra [Tanaka Koki x Nakamaru Yuichi ]
Korhat�r: R
Jellemz�k: SLASH, AU, Incest
Disclamer: Nincs tulajomban senki, �s semmi, valamint anyagi hasznom sem sz�rmazik ebb�l.
A/N1: Kame sz�vbeteg.
A/N2: Jin szemsz�g
A/N3: Ezzel a verzi�val a Heart Bat-nek v�ge. Befejeztem. Rem�lem �lvezt�tek. Ha meg m�g k�v�ncsiak vagytok r�, a 'b' verzi�t is olvass�tok el �s v�rj�tok a folytat�st. ^^

B�r a kezemben magazin volt, �s igaz�b�l el�g �rdekes t�mak�r�kr�l �rt, valahogy nem tudtam r� koncentr�lni. Szinte k�t percenk�nt n�ztem r� a mellettem l�v� �gyra, ahol az �cs�m fek�dt, megint g�pekre k�tve. B�r m�g mindig ut�ltam azokat az iz�ket, amik ilyenkor kil�gtak bel�le, �gy �reztem akkor mellette kell maradnom. Tanaka �s Nakamaru elmentek, csak a k�rh�zba hoztak be. Maradni akartak volna, csak kaptak valami s�rg�s h�v�st, amit nem nagyon akartam firtatni. Hagytam hagy menjenek, hiszen meg�g�rt�k, hogy k�s�bb visszan�znek.

Halk torokhangok csapt�k meg a f�lemet, mik�zben valami aut�s cikkre pr�b�ltam f�kusz�lni. Az �gy fel� pillantottam, ahol felt�nt, hogy Kazuya m�r �bren van. Fel�lltam a sz�kr�l, majd az �gy�ra �ltem, �s megfogtam az egyik kez�t.

-                    Jobban vagy? F�j a fejed? – b�ktem �vatosan a fej�n l�v� tapaszra a szabad kezemmel. Meglep�dve tapogatta v�gig a feje b�bj�t, �s mikor kicsit er�sebben megnyomta a ragtapaszt, �s az alatta l�v� sebet, felszisszent.

-                    J�l vagyok! – felelte mosolyogva, m�g ennek ellen�re is. De nagyon nagy aggodalmat nem mutattam fel�, hiszen a seb m�g friss volt. Term�szetes dolog, ha m�g f�j egy kicsit. 

-                    Remek! Akkor felh�vom anyut, hogy ne agg�djanak, mert j�ttek volna csak dug� van a v�rosban.

Megk�nnyebb�lve hagytam el a termet. Megijesztett Kazuya abban a pillanatban, amikor megl�ttam a f�ld�n fekve, eszm�letlen�l, r�ad�sul a feje is v�rzett. De m�r semmi baja nem volt, s ez megnyugtatott.

Nyugodtan t�rcs�ztam anya sz�m�t, �s �js�goltam el neki, hogy nem kell sietni�k Kazuya j�l van. Meglep�dve figyeltem, ahogy az orvosok elkezdtek rohang�lni el�ttem. B�r kicsit �sszeszorult a gyomrom, a gondolatt�l, hogy valaki abban a pillanatban, a hal�l kapuj�ban �llhat, �n az�rt nyugodtan mentem vissza Kazuya szob�j�ba. Amikor megl�ttam azt a sok feh�rk�penyt visel� f�rfit az �cs�m �gya k�r�l, megr�m�ltem. R�m�lten pr�b�lva k�zelebb f�rk�zni, de a n�v�rke kik�ld�tt. D�h�sen, �s idegesen hagytam el a termet, s amikor becsapt�k az ajt�t az orrom el�tt, legsz�vesebben beler�gtam volna valamibe. �gy �reztem t�rn�m kell. Ut�ltam, amikor nem tehettem valaki�rt valamit. Ha azt v�rt�k el t�lem, hogy maradjak a seggemen �s v�rjak. Enn�l rosszabb �rz�s nem volt a vil�gon. A tehetetlens�g �rz�se.

Ijedtemben ugrottam egyet, amikor meg�reztem egy gyeng�d �rint�st a karomon. Megfordultam, �s egy any�mmal egyid�s terhes h�lggyel tal�ltam szembe magam. P�r pillanat m�lva, r�j�ttem, hogy � volt az a h�lgy, aki Kazuy�val egy szob�n osztozkodtak. �rtetlenkedve figyeltem a n�t.

-                    �n �s az a fiatalember nagyon j�ba vannak? – k�rdezte k�v�ncsiskodva.

-                    A testv�rem – feleltem kicsit t�relmetlen�l. Nem volt kedvem akkor m�ssal csever�szni.

-                    Sz�vbeteg az a fi�? – tette fel a k�vetkez� k�rd�st, amire �n egyszer�en csak b�lintottam. – Rem�lem semmi baja nem esik.

-                    Mi�rt agg�dik �rte? – k�rdeztem meg kicsit se udvarias hangnemben.

-                    Miel�tt az a fi� v�rth�nyt volna, olyan kedves tekintettel n�zett r�m, �s a pocakomra. L�ttam a szem�n, hogy � egy j� ember, akinek k�r lenne t�voznia.

Vettem egy m�ly leveg�t, majd a k�rterem fel� fordulva kif�jtam. A h�lgynek igaza volt. Kazuya nem mehet el. Hiszen meg�g�rte, hogy �lni fog, csak miattam, de �lni fog.

A teremb�l kij�tt egy n�v�rke, akihez r�gt�n odal�ptem.

-                    Hogy van az �cs�m? – hadartam.

-                    �n Kazuya-kun…? – kezdett neki a k�rd�snek, de �n a szav�ba v�gtam.

-                    A b�tyja. Akanishi Jin! – A n�v�rke fels�hajtott, de cseppet se megk�nnyebb�lten, ink�bb fesz�lten. Mintha azt akarta volna ne �n legyek az, aki voltam. – Mi a gond Kazuy�val? – tettem fel a k�rd�st. A hangom megremegett, s halk volt.

-                    Kazuya-kunt sajn�latos m�don nem tudtuk megmenteni. Rettenetesen sajn�lom.

-                    De az el�bb m�g nem volt semmi baja. Mosolygott �s nevetett! – csattantam fel, de �reztem, hogy hamarosan elvesztem magam felett a kontrolt. A t�rdeim elgyeng�ltek, �s �gy �reztem cserbenhagynak. Kezem remegett az idegt�l. Keser�desen felnevettem. Azt akartam hinni, hogy valami h�lye tr�f�val �llok szembe. – Ez nagyon j� vicc volt n�v�rke! – feleltem nevetve, de magam is megijedtem, ahogy meghallottam a hangomat. Tele volt szomor�s�ggal, k�ts�gbees�ssel �s d�hvel. F�lelmetes volt.

-                    Sajn�lom Jin-kun – mondta szomor�an, majd a kivonult orvos csoporttal elment a m�sik ir�nyba.

Ijedt kikerekedett szemekkel mentem be Kazuya szob�j�ba, ahol fek�dt mozdulatlanul, a g�pekr�l m�r lev�ve. Arca a szok�sosn�l is feh�rebb volt, de meghitt �s b�k�s. Haja kicsit k�cos volt, p�r kusza tincs az arc�ba hullott. K�zelebb l�ptem, s megfogtam kez�t, ami borzaszt�an hideg volt.

Nem s�rtam. Nem akartam. Nem akartam gyeng�nek mutatkozni Kazuya el�tt. Ink�bb csak szor�tottam a kez�t, �s figyeltem b�k�s arc�t.

Nem tudom mennyi id� telt el, amikor a sz�leim, Koki �s Yuichi benyitottak. Anyu k�nnyeiben fulladozva l�pett be, amib�l arra k�vetkeztem, hogy m�r tudja az igazs�got. Fel�lltam Kazuya mell�l, majd fel�j�k fordultam. Koki remegett az idegt�l, �s l�ttam, ahogy k�szk�dik a k�nnyei ellen. Nem voltam sose j�ba vele, b�r mindig nagyra �rt�keltem, hogy az �cs�m mellett volt, �s ez�rt titokban, h�l�s voltam neki. Abban a pillanatban pedig sajn�ltam, ugyan�gy ahogy Nakamarut is. Kez�t bar�tja v�ll�n pihentette, picit nyomkodta is, ahogy egy-egy k�nnycsepp v�gigg�rd�lt az arc�n. Apa �s Anya elmentek mellettem, s az �gyhoz l�ptek. Anyu hangosabban fels�rt, gondolom megbizonyosodott t�nyleg az igazs�gr�l. A v�llam felett r�juk pillantottam. Anyu az �gyra d�lve s�rt, apu pedig karjai k�z�tt t�mogatta �t. �jra Koki�k fel� pillantottam. Mag�t hib�ztatta, l�ttam a szem�be, hogy mag�t gy�l�lte a legjobban az eg�sz miatt, mivel Kazuy�ra hallgatott, �s nem el�legezte meg a m�t�tre elegend� p�nzt. Mell� l�ptem, szomor�an megcs�v�ltam a fejemet, �s a v�ll�ra tettem a kezemet.

-                    Ne magadat hib�ztasd – feleltem halkan. Koki meglepett kicsit csillog� szemekkel n�zett fel r�m. Tal�n, mert m�g sose besz�ltem hozz�, ennyire… kedvesen. M�r sz�ra nyitotta a sz�j�t, de �n k�zbe sz�ltam. – Ne ellenkezz.

***

A temet�s a k�vetkez� h�ten volt. Egyszer� volt, de sokan elj�ttek. Olyanok is, akikre nem sz�m�tottam. Csal�db�l szinte mindenki. Az egyetemr�l meglep�en sokan j�ttek el, olyanok akikre nem sz�m�tottam. M�g az a kedves h�lgy is a k�rh�zb�l, �s a kez�ben a m�r egy hetes bab�ja is ott volt.

Az �cs�m hal�l�t k�vet� napon adott �letet, �des kisfi�nak, aki ugyanolyan mosolyg�s, virgonc baba volt, mint egykor Kazuya. N�ha ben�ztem hozz�, hiszen, olyan kedves volt velem. �s most ott �llt a temet�sen, �s im�dkozott Kazuy��rt.

A temet�s ut�n odaj�tt hozz�m a kisfi�val, akit Keiichironak nevezett el. �szinte r�szv�tet k�v�nt nekem – megint -, majd egy enyhe mosollyal a kezembe adta kisfi�t. Kicsit megh�kkentem, de v�g�l r�mosolyogtam a picurka j�sz�gra.

-                    Tudja Jin-kun, amikor Keiichiro elmosolyodik, vagy felnevet, eszembe jut Kazuya-kun arca, aznap d�lut�n, amikor r�m mosolygott.

-                    Kazuya nagyon ritk�n mosolygott, mert nem tudta sz�sz�zal�kosan �lvezni az �letet, a betegs�ge miatt. De amikor nevetett – �ltal�ban nagyon apr�, kicsi dolgokon – akkor mindenki boldognak �rezte mag�t – magyar�ztam. – Rem�lem Keii-chan mindenen fog tudni nevetni – folytattam, �s egy apr� mosolyt k�ldtem a h�lgy fel�.

-                    Nem akarom ellopni m�g egy gyermek mosoly�t. – �rtetlenkedve, egyik szem�ld�k�met felvonva n�ztem r� a n�re. – Egyszer fiatalon teherbe estem. Megsz�ltem a gyermekemet, de eldobtam magamt�l. �r�kbe adtam, de kitudja milyen �lete lett azut�n. Lehet sokkal jobb �letet adhattam volna neki 16 �vesen, mint azok a sz�l�k, akiknek leadtam. De nem biztos, csak, h�t a f�lelem mindig bennem volt.

-                    H�t rem�lhet�leg az a fi� boldogan �l, �j sz�leivel, de… - �tadtam a kisfi�t az �desanyj�nak – most az a legfontosabb, hogy Keii-chan boldogan feln�j�n az �desanyja mellett. – B�lintott egy enyhe mosollyal. M�r sz�ra nyitotta a sz�j�t, de �desany�m odal�pett hozz�m. Elr�ncig�lt egy kicsit t�volabb, majd a f�lembe s�gott valamit. Apr�t b�lintottam, majd �jra a h�lgy fel� fordultam, aki egy kicsit megszeppenve n�zett r�m, vagyis ink�bb �desany�mra. – Most mennem kell, de rem�lem, m�g tal�lkozunk! – mondtam mosolyogva.

-                    �n is! Legyen boldog Jin-kun! – felelte majd meghajolt, �s t�vozott.

Visszamentem a temet�sre, ahol meg kellett k�sz�nn�m, hogy olyan sokan elj�ttek. B�cs�t intettem nekik, majd lassan hazamentem a csal�ddal.

Az �letet ut�na �jra kezdtem. Folytattam az egyetemet, �s k�sz�ltem az �llamvizsg�imra, �s tudtam, hogy Kazuya b�szke r�m. Azut�n Kokival is sokkal jobb viszonyunk lett. Bar�tok lett�nk, de m�g mindig ideges�t�nek tal�ltam, olykor-olykor.

Sz�val minden folytat�dott a r�gi ker�kv�g�sban. B�r az �cs�m nagyon hi�nyzott nekem, �s n�ha el�g rossznak �reztem magam, hogy nem tudtam rendesen szeretni, de �gy �reztem, � v�gre boldog, �s b�szke r�m, Kokira, Nakamarura �s a sz�leinkre is. �reztem, ahogy azt v�rja, hogy hamarosan �jra tal�lkozunk.

V�ge.

Sz�lj hozz� te is!

N�v:
E-mail c�m:
	Amennyiben megadod az email-c�medet, az el�rhet� lesz az oldalon a hozz�sz�l�sodn�l.
Hozz�sz�l�s:
Az�rt, hogy ellen�r�zhess�k a hozz�sz�l�sok val�dis�g�t, k�rj�k �rd be az al�bbi k�pen l�that� sz�t. Ha nem tudod elolvasni, a friss�t�s ikonra kattintva k�rhetsz m�sik k�pet. �rd be a fenti sz�t:

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.