Cím:Regret
Párosítás: Ichi x Ruki
Korhatár: PG-13
Jellemzők: romantikus, nyálmaszlag. XD
Disclamer: Anyagi hasznom nem származik ebből.
A/N1: E/3ban lett megírva, mivel elkövettem a legnagyobb hibát de segáz D:
A/N2: Ichinek <3
Ichi Hasegawa, egy teljesen átlagos fiatal lány volt álmokkal, és elszántsággal tele, amikor megérkezett a Felkelő Nap Országába, de végül mégse lett teljesen hétköznapi. Egy lány lett, aki bár nem volt híresség, mégis mindig a fotósok és újságírók a nyomába voltak. Egy lány, aki beleszeretett az ország legnagyobb sztárjába, és emiatt vállalnia kellett a következményeket. Őrülten szerette Rukit a Visual Kei ipar egyik legnagyobb alanyát. Ráadásul ez visszafele is igaz volt. A férfi is nagyon szerette a kedves, kicsit furcsa leányzót. Bár nem volt a szavak embere, érzelmeit se mutatta ki a lány felé teljes mértékben, de attól függetlenül szerették egymást.
Ichi körülbelül az egy éves évfordulójuk környékén lebetegedett. Legyengült, kórházba jutott. A lány a sok stressz miatt alig evett valamicskét, nem foglakozott magával, már nem mosolygott annyit, és ez barátjának is feltűnt. Ruki hatalmas bűntudatott érzett, és magát okolta, amiért barátnője a kórházba kötött ki, hiszen alig volt egymásra idejük, mert a The Gazette épp egy hatalmas turné közepén jártak.
Nem tudott hazamenni hozzá, egyedül kellett hagynia. Ruki végül rájött, hogy ez nem egy egészséges kapcsolat, ennek nem így kellene történnie. Miután végre valahára láthatta újra a lányt, elszorult torokkal, visszatartott könnyekkel, de természetesen erősnek mutatva magát, szakított vele, az indokkal, miszerint ő sokkal jobbat érdemel.
Ichi nem akart hinni a fülének. Összezavarodott. Ő úgy érezte nincs igaza. Ő Rukit akarta senki mást nem. Egyáltalán nem bánta, hogy keveset vannak együtt, neki az is elég lett volna, hogy ha sok idő után hazajön, megöleli őt, és nyom egy puszit a homlokára. De Ruki hajthatatlan volt, és megszakította vele a kapcsolatot.
* * * * * * *
4 év múlva
Ichi talpra állt, új boldog kapcsolatot kezdett. Egy férfival, aki a hatalmas csalódása után végig mellette állt. Bár ő is híresség volt, sőt volt ugyanolyan híres, mint előző barátja. A lány Aoinál találta meg újra önmagát. Nem tudott róla senki, még a banda tagok se. Senki az ég egy adta világon, csak ők ketten.
Aoi úgy gondolta, nem akarja megint magába zuhanni a lányt, így nem engedte be a médiát és annak rohadék, ördögökkel teli világát az életükbe. És így boldog életet éltek, nem volt semmi akadály köztük, az időhiányon kívül. A fiúnak is igen szoros beosztása volt, főleg a közelgő Tokyo Dome koncert miatt, amire a lány is hívatott volt.
Sőt az egyik próbára is meg volt hivatva. Bár ő csak a háttérből leshette az eseményeket, a lány akkor volt a legboldogabb a világon. Bár néha fájt Rukira pillantania, de rosszabbra számított. Abban a hittben, és félelemben jött el a próbára, hogy szívszorongató látvány lesz Rukit néznie. Felszakadnak majd a begyógyultnak hitt sebek. De ez el lett kerülve. Ichi úgy gondolta túl tette magát előző kapcsolatán.
* * * * * *
Rukiról is el lehetet mondani, hogy teljesen új lapot nyitott. Csak a zenének élt már, ja és persze a cigarettájának. A koncert napján türelmesen ült a székében, és várta, hogy kész legyen a sminkje, hogy végre elmehessen egy kis „friss” levegőt szívni. A többiek már készen voltak. Uruha és Aoi a gitárjait pengette, Reita valami palkátot nézegetett, Kai pedig dohányzott. Irigyelte a srácot, már neki is pangott a tüdeje. De az is feltűnt neki, hogy az egyik gitáros sokkalta boldogabb, mint általában. Nem csak ő vélte így, szinte mindenkinek feltűnt.
-
Mi az Aoi? Jön a fogad? – kérdezett rá a basszusgitáros, miután az olvasgatásból letelepedett az egyik fotelba. A férfi meglepett arckifejezéssel nézett rá a másikra, majd feltűnt neki, hogy igazából mindenki őt bámulja. Ruki sminkje is elkészült, így csatlakozott barátaihoz, és rágyújtott, miközben várta Aoi válaszát.
-
Csak… ma itt lesz egy nagyon fontos személy számomra. Sok idő után újra eljön egy koncertre. – motyogta kicsit zavartan a férfi. Nem volt zavarva, sőt kiordította volna a vakvilágba, hogy mennyire boldog ő és kivel, de nem akart nagyon Ruki előtt előadást tartani erről. Állítólag túltette magát Ichin, sőt el is felejtette már, de nem akart ebből gondot. A másik négy srác sokat mondó pillantást vetett egymásra.
-
Csak nem barátnő~? – kérdezett rá Kai, a szokásos széles mosolyával.
-
Szerintem felesleges volt megkérdezni – tette hozzá Ruki egy vállvonással. – Egyértelmű, hogy nő. De ki az? – kérdezte egy kisebb pimasz mosollyal.
-
Nem árulom el! – felelte nyugodtan az érintett.
-
Ezek szerint ismerjük is! – vonta le a következtetést Uruha. Aoi vett egy mély levegőt, majd körbenézett a bandatársain, és végül Rukin akadt meg a szeme.
-
Ichi az! – bökte ki végül. Mindenki szeme elkerekedett a döbbenettől. Mindenkié, kivéve Rukié. Bár az időzítés rossz volt és meglepettségében, majdnem megfulladt a cigaretta füstjétől, de végül próbálta pókerarccal reagálni.
Az énekest egy nagyon furcsa érzés fogta el. Furcsának találta, hogy pont ők ketten együtt vannak. Ki tudja mióta. Irigyelte bandatársát. Ezek szerint ő meg tudta azt tenni, amire ő nem volt képes négy évvel ezelőtt. Megvédte Ichit mind az elől, amitől ő nem tudta. Boldoggá tette, pedig neki is volt olyan szoros beosztása, mint neki.
Egy kisebb fajta idegesség is elragadta magával. A gondolat, hogy talán Ichi őt fogja bámulni kiakasztotta. Pedig nem kellett volna. „Túl vagy rajta. Vége van. Higgadj már le!” – próbálta ezekkel a gondolatokkal nyugtatni magát, de valahogy nem ment. Inkább rágyújtott még egy szálra.
Végül Kumiko nyitott be, aki a stáb egyik főtagja volt. Bejelentette, hogy öt perc múlva kezdés. Nem volt mit tenni, a banda, mint akik nem történt volna semmit a színpadhoz vonultak. Az nyugtatta meg leginkább, hogy úgy se fog semmit látni, mert a sötétség az ellensége.
Minden a legnagyobb rendben ment. Ruki hibátlanul elénekelte a számokat, a többiek pedig minden egyes ritmusát eltalálták a számoknak hangszereiken. Rukit büszkeség töltötte el, ahogy ott állt a színpadon, és elmondhatta végig járt egy nehéz utat, és végül a Dome színpadján is csilloghatott ő és a banda. Büszke volt a The Gazette-ra, büszke volt minden egyes tagra, büszke volt saját magára is.
Miután végérvényesen lesétáltak a színpadról, megtörölték arcukat és hatalmas mosolyokkal ölelték meg a stáb tagjait és egymást. Aoi a szokásosnál is hamarabb elment. Rukinak ez feltűnt és meg volt róla győződve, hogy Ichi után ment. Legszívesebben ő is ment volna, de semmi hátsó szándékkal. Egyszerűen köszönni akart neki, megkérdezni hogy megy sorsa, és már el is tűnni, de inkább passzolta a dolgot. AZ öltözők felé vette az irányt. Átöltözött, majd megindult hazafele. Kifelé menet összefutott Aoival. Még egyszer gratuláltak egymásnak – még egy barátságos ölelést is váltottak – majd elindultak két ellenkező irányba. Ruki a hátsó ajtón át távozott. Amint kilépett a kivilágított éjszakai utcára, örömmel fogadta, hogy már egy fokkal jobban lát. Levánszorgott a lépcsőn, de az utolsó lépcsőfokoknál valamibe beleütközött és majdnem orra vágódott. Ahogy megfogódzkodott a korlátban, feltűnt neki, hogy valakiben botlott fel majdnem.
-
Nem kéne a lépcsőkön ülni! Valaki közlekedne ezen – jegyezte meg nem túl kedvesen. Az a valaki meghökkent arccal nézett fel a másikra, és rögtön fel is pattant a lépcsőről, majd hajolgatás közepette bocsánatot kért. – Azért ekkora bűnt nem követtél el, hogy ilyen hevesen hajolgass előttem. Emeld fel a fejed! – jegyezte meg egy fokkal kedvesebben. A másik aprót bólintott majd felegyenesedett, és szembe nézett a felesővel.
-
Ruki? – kérdezett rá az a valaki. Nagyot kellett nyelnie.
-
Ichi? – kérdezett rá. A lány csak bólintott. – Rég láttuk egymást! – morogta az orra alatt halkan. – Hogy vagy?
-
Egész jól! Ügyesek voltatok ma. Igazán odaraktátok magatokat! – Bár Ruki nem látta rendesen a lány arcát, de kivette a hangjából, hogy elmosolyodott. – Aoit nem láttad?
-
Utoljára bent, akkor ment átöltözni. Szóval még egy órát várhatsz rá! Elég lassan készülődik a csávó~ - mondta egy öntelt vigyorral az arcán.
-
Tudom! Azért ültem le, mert nem akartam egy órán át álldogálni – magyarázta nyugodtan a lány. – És neked? Jól megy a sorod? Gondolom új nőd van… - Ruki felnevetett.
-
Igen, aki eddig is volt! – A férfi így is látta, hogy egykori barátnője szemei kitágultak a meglepettségtől. – Nem kell rosszra gondolni! A zene! A zene az én egyetlen szerelmem.
Ichi akarta ellenére is elpirult. Zavarba jött, attól amit Ruki mondott. Egy pillanatra megijedt, és valamiért ugyanabban a pillanatban elfogta egy röpke reménysugár. Kicsit megrázta a fejét, hogy kiverje ezt a badarságot a fejéből, majd újra előző barátjára nézett.
-
Mit csinálsz most? Mármint, most hogy vége a koncertnek? – kérdezte zavarában a lány.
-
Megvárom veled a lomha barátodat.
Ruki leült a legalsó lépcsőre, majd hátradőlt és végigfeküdt a következő 4 lépcsőfokon. Nézte a sötét eget, és mindenféle badarságon járt az agya. Mint például: miért nem látja a csillagokat; ha hazamegy megiszik vagy két üveg sört; a szomszéd 3 hónapos kisbabája mennyire tündéri és így tovább.
Ichi már nem tudta ilyen nyugodtan venni a dolgot. Zavarba volt. Kínosnak találta a szituációt, hogy az éjszaka közepén a volt barátjával egy lépcsőfoknál várja az akkori barátját. Egyik lábáról a másikra rakta a súlyt zavarába. Néha lepillantott Rukira, de próbálta inkább valami másra koncentrálni. Így az utca végén lévő kukára meredt, amiben egy kóbor macska kotorászott valami élelem után.
Rukinak feltűnt, hogy a lány nem éppen érzi magát kényelmetlenül, de így alsónézetből nézve, ahogy ugrál egyik lábáról a másikra, se adott valami biztonságos érzetet a fiúnak. Olyan érzése volt, mintha bármelyik pillanatban ráeshetne a lány. Óvatosan megérintette a lábát, jelezve hogy figyeljen rá, de ő akkorát ugrott ijedtében, hogy egyensúlyát elveszítve Rukin landolt. Az énekes, a hirtelen jött súly tömegtől, beverte a fejét a lépcsőbe, és érezte, hogy rohadtul fáj neki. Automatikusan kicsúszott egy cifra szófordulat a száján.
-
Ne haragudj! – motyogta a lány, és aggódó pillantást vetett a másikra. – Megijesztettél.
-
Csak szólni akartam, hogy ülj már le, mert rám fogsz esni, erre meg rám is estél – fáradt sóhaj hagyta el a száját. – Na mindegy.
-
A fejed? Nagyot koppant a lépcsőn? – A férfi csak megrázta a fejét, hogy nincs baja. – De hallottam a koppanást! – Ruki még mindig nem szólt semmit, csak mutatóujját a lány ajkaira tapasztotta, aki dühösen elfordította a fejét, de valamiért még mindig nem mozdult. Ugyanúgy rajta feküdt. – Ha csak egy milliméter karcolás is van a fejed búbján, komolyan kitekerem a nyakad! – Ruki csak égnek emelte a tekintetét. – Miért nem beszélsz? – Válaszul csak egy vállrángás érkezett. Ichi megcsóválta a fejét, majd kifésült egy kusza tincset Ruki arcából. A férfi szabad kezével megfogta azt a kezét, majd a tenyerébe csókolt. A lány arca vörös színt öntött, és hirtelen felpattant fektéből és zavartan pillantott jobbra-balra. Már úgy volt feláll és beszalad az épületbe, de Ruki megragadta a kezét, ezzel megakadályozta, hogy egy centivel is többet távolodjon. – Ruki… - suttogta.
-
Ki mered jelenteni azt, hogy Aoit tényleg jobban szereted, mint engem? Hogy rólam teljesen elfeledkeztél? – kérdezte határozottan a férfi, és közben végig az ő szemébe nézett. Ichi habozott. Nem nézet volt kedvese szemébe, és míg a féri válaszra várt, feltűnt, hogy Aoi ott áll a lépcső tetején. Határozottan belenézett banda társa szemébe, majd újból a lányra pillantott.
-
Nem! Nem tudom kijelenteni! – motyogta halkan a lány, ami a másik két fiút is igen meglepte! Leginkább Rukin tűnt fel, mert nem erre a válaszra várt, azt hitte tényleg Aoi lesz számára az igazi. Ichi érezte, hogy arcán végig csordulnak a könnyek. Szabad kezével, mint egy kis óvodás, olyan erőséggel kezdte el ütögetni a szemben lévő mellkasát. Sírt és csak ütötte, ütötte. – Mikor a próbán voltam meg se hatott a jelenléted. Erre, a koncerten… végig bőgtem az egészet. Felszakítottad minden sebemet és nesze, most mér rá is tettél egy lapáttal! – Leült a hideg lépcsőfokra, fejét a térdeire döntötte, és halkan sírdogált. Ruki bandatársára pillantott, aki csak mosolygott. Előbújt az éjszaka lepléből, majd Ichi mellé lépett. Megérintette a vállát, mire a lány ijedten pillantott fel rá, könnyes tekintettel.
-
Miattam ne legyen bűntudatod! – Ichi szemei egyre nagyobbra tágultak a meglepettségtől. – Én tudtam, hogy ez lesz! Nekem a legfontosabb, hogy boldog légy! – Kicsit széttúrta a haját, majd bandatársa felé fordult! – Ha megint elrontod, irtó mérges leszek rád, ami a banda jövőjét is kockára teheti. – mondta határozottan. – Védd meg! – ennyit mondott, még majd mosolyogva elment. Ichi nagyokat pislogva nézte távolodó alakot, Ruki meg csak meredt a semmibe. Segített felállni a lánynak, majd megszorította a kezét.
-
Most mi lesz? – kérdezte halkan a lány.
-
Nem tudom! – Nézett kedvesére. – De egy biztos, be fogom tartani ezt az ígéretet – felelte határozottan, majd elindultak kézen fogva hazafelé, az éjszaka sötétjében.
Vége
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Muffin *_____________________________*
köszönöm szépen T--T <333 de ne mvagyok profi csak igyekszem :333
Azután a mondat után úgy benyomtam volna egy iskzdét. XDD de azt mondták az ficcbe nem ilik *pokerface*
ezt kívánta a rendelés. XDDD csak kazu rakatja magát pasinak. xD
Igazából elég ratyi hangulatom volt és ez elégé meglátszik ichi karakterén is. szal sajnálom hog az írásaimon meglátszik a hangulatom :/
köszönöm én is téged *wwww*
„ na én meg tartom magam ahhoz, amit mondtam~ profi vagy, édesem, ezen nincs mit ragozni, és ha mégis megpróbálnád, akkor veszem a seprűt O-O"
"Csak a zenének élt már, ja és persze a cigarettájának." eeeeeeeez nekem annyira tetszett XDDDD olyan könyvbe illő mondat sálálá
hümm. még mindig nem szeretem a hetero történeteket *pókerfész* meg ahogy apushoz is írtam, az összes bishit bezárnám valahová, ahová nem jutnak nők vagy csak páran sáláláXD nyamindegy XD
mondjuk az engem is meglepett, hogy Ichi karaktere kicsit nyálas lett owo mondjuk lehet neki belefér, mert csaj *aha*
de ettől függetlenül jó volt, és majd vagy plörkön vagy mösin linkelj nekem pár yaoi ficcet is, okéééééé~~?*__*
ügyes vagy és szeretlek *v*