Cím: 赤いよる
Párosítás: Gackt x Kazu
Korhatár: R
Jellemzők: Marie sue?!
Disclamer: Anyagi hasznom nem származik ebből.
A/N1: öhm. . .. . . nokomment XD
A/N2: Unokának <3
Elég viharos éjszaka volt, bár még nem esett, de ha felnéztem az égre, semmi más következtetést nem vonhattam le, csak azt, hogy pár percen belül rám szakad az ég. Valami olyan hely után kutattam, ahol megszánhattam magam. Legalább addig míg az eső eláll, ja és persze mielőtt el is kezdene esni. De valahogy az időjárás ellenem volt, alig sétáltam pár percet el is kezdett zuhogni, úgy mintha dézsából öntenék. Az első épület amibe belebotlottam – körülbelül 10 perc után – az egy régies, sötét kastély volt. Ha nem lettem volna már bőrig ázva, magamtól tuti nem mentem volna be, de mivel nagyon más választásom nem volt, bebattyogtam a hatalmas épületbe.
Igazából meg se lepődtem, mikor beléptem az előtérbe, miután öt percet kopogtattam, és valahogy senki se akarta kinyitni. Elég sötét volt odabent is. Nagyon régi bútordarabokat láttam mindenhol, vagy annak maradványait. Hatalmas ablakok voltak mindenhol, amit félig meddig befedtek a leszakadt poros függönyök. A padló minden egyes léptem után recseget. Egyáltalán minek vannak még ilyesmi helyek a XXI. Században? – gondoltam.
A ház több szintes volt, bár én lusta voltam tovább menni a második emelet után. A folyosókon flangáltam össze-vissza, míg egyszer csak meg nem láttam egy szobát, amiből halvány fény sugárzott ki. Kicsit meglepődtem, amikor átfutott az agyamon talán nem vagyok egyedül. Aztán az is eszem bejutott, hogy ha van is itt valaki, miféle őrült élne egy ilyen poros kastélyban az isten háta mögött.
Az ajtóhoz léptem és óvatosan bekukucskáltam rajta. Nem láttam semmit sem, és az egyetlen dolog, ami a látókörömbe került az egy hatalmas karosszék, és egy kandalló. A karosszék háttámláját láttam csak, és kicsit féltem attól, hogy ha bemegyek a ház tulajdonosa ott ül. Ki tudja mit makognék ott össze-vissza, amikor valami kifogást keresnék mit csinálok a házába. De ácsi! Hisz van normális kifogásom, és hazudni se hazudnék! Nem akartam agyon ázni.
Vettem egy mély levegőt, kihúztam magam, és már azon voltam, hogy belépek, amikor megéreztem egy érintést a derekam körül. Ijedtemben nagyot ugrottam és éreztem hogy a kezemmel valamit megcsapok, és az érintés is rögtön eltűnt. Helyette egy hatalmas sóhajt hallottam. Rémülten megfordultam, és ami a szemem elé tárult, az olyasmi volt, amire nem számítottam egyáltalán.
A világ legcsodálatosabb teremtménye volt. Egy férfi, de még milyen csodálatos férfi. Magas volt, és csodás széles vállai voltak. Fekete, fényes haja arcába hullott fél oldalról, így eltakarta az egyik csodásan kék szemét. De a másikat láttam, és szinte elvesztem tekintetébe. Sötét ruhát viselt, és bár nem igazán volt nagy fény a folyosón, ruhakölteménye kiemelte fehér arcát.
- Valamiben segíthetek a kisasszonynak? – kérdezte. A hangja mély volt, és olyan volt mint valami csodás zenei játék. Soha nem éreztem még ilyet. Teljesen idegenek voltunk egymásnak, a szívem mégis majd kiugrott helyéről. Várjunk csak? Kisasszony?!
- Én fiú vagyok! – kaptam fel a vizet. Kezét szájához kapta és rémülten nézett, mint valami régi kori arisztokrata. Már szóra nyitotta a száját, hogy mentegetőzzön, de én közbe vágtam. – Mindegy! Fogjuk arra, hogy sötét van! Amúgy ne haragudj, hogy csak így berontottam, de nem volt kedvem jobban elázni.
- Áh, világos! Akkor ha már ilyen sajnálatos módon, felkevertem egy ellenkező neművel, engedje meg, hogy adjak magának száraz ruhát!
- Elfogadom, ha többet nem magáz! Idegesítő! – feleltem. A férfi aprót bólintott, majd elindult a folyosón, és jelzett, hogy kövessem. Még a léptei is olyan elegánsak voltak. – Amúgy… a neved? – kérdeztem rá kicsit félénken.
- Gackt! – válaszolt a kérdésemre. – Tiéd?
- Kazuma vagyok, de hívj csak Kazunak.
- Akkor kövess, Kazu! – nézett hátra rám kedvesen mosolyogva.
Nem igazán volt más választásom. Szorosan a nyomába voltam, mert nem akartam eltévedni. Egyszer csak megálltunk. Egy falhoz fordult, ahol nem volt semmi, csak egy kicsi kép a falon. Egyik hosszú ujjával végig rajzolta a keret vonalait, s egyszer csak a fal ketté vált, és megmutatkozott előttünk egy lépcsősor, ami felfele vezetett. Tátott szájjal bámultam a jelenséget. Ő megindult a lépcsősoron felfele én pedig hirtelen nem tudtam mit tegyek. Ott álltam, mozdulatlanul, és nem tudtam mit tegyek. Elég félelmetesnek tűnt ez nekem, mint valami rossz horror film, és ha felmegyek, azon a lépcsőn egyszer csak megtámad és megöl.
- Gyere Kazu! Nem kell félni! – nagyokat pislogtam rá. Ahogy ő rá pillantottam, valamiféle bátorság fogott el, egy olyan érzés hogy megbízhatok benne. Vagy inkább csak valamiféle vonzódás. Szinte húzott magához az aurája. Aprót bólintottam, majd megindultam én is felfele. Szélesen elmosolyodott. Foga hófehér volt, és szemfogai kicsit élesebbnek tűntek a kelleténél, de nem igazán törődtem vele. A lépcsőtetejére érve, egészen megváltozott a légkör. Minden olyan világos lett. Világos falszínek, bútorok és rengeteg modern eszköz, amit el nem tudtam volna képzelni, egy olyan helyen, ahol körülbelül öt perce voltam.
Levette fekete ingjét, ledobta az egyik székre. Nagyot kellett nyelnem. Még a felsőteste is tökéletes volt. Ez a férfi már túlságosan tökéletes volt, mintha nem is erről a világról származott volna. Odalépett az egyik nagy fehér szekrényhez és kivett egy törölközőt, majd egy másikból száraz ruhát. Odaadta nekem, majd megmutatta a fürdőt nekem. Becsoszogtam a hatalmas fürdőbe, ahol minden kékben pompázott. Lezuhanyoztam a sötétkék zuhanyzóban, elvégeztem kisebb-nagyobb dolgaimat a világoskék vécében. Felöltöztem a valami csoda folytán se nem kék se nem koromfekete ruhákba. Egy szürke farmernadrágot kaptam, és egy piros pólót. Mikor kiléptem a helységből, egy kis asztal szépen megterítve, tele finomságokkal várt rám. Szemeim felcsillantak. Már nagyon éhes voltam. Gackt jelzett nekem, hogy üljek le és kezdjek el falatozni. Nem is kellett ellenkeznie, olyan hamar az asztalhoz ültem, és kezdtem a bendőmet tömni, hogy szerintem fel se fogta. Leült velem szembe, de ő nem nyúlt egy árva falathoz sem.
- Még mindig nagyon aranyos vagy! – felelte, mikor hozzáláttam a krumplipüréhez. Hirtelen abbahagytam a falatozást, és meglepetten néztem rá.
- Mit értesz a „még mindig” alatt? – kérdeztem értetlenkedve.
- Szóval, még is elfelejtettél! – fáradt sóhaj hagyta el a száját. – Ez szomorú! – csóválta a fejét.
- Kellene rád emlékeznem? Hisz most találkoztunk először, nem? – Elgondolkodtam. Nem rémlett egy kicsit sem. Pedig szerintem, ha találkoztunk volna, tuti nem felejtettem volna el, alapozva az éjszaka folyamán tett benyomásokra rám.
Gackt odalépett mellém, megemelte az arcom az államnál fogva, majd szenvedélyesen megcsókolt. Először nem tudtam, hogyan reagáljak, de végül úgy éreztem, minden egyes porcikám kívánja ót, vágyik utána így nem ellenkeztem. Viszonoztam a gesztust, karjaimat pedig nyaka köré fontam. Az adoniszi szépségű férfi felállított helyemről, majd a kis szobában lévő kanapéra dobott. Elhelyezkedett felettem, az egyik lábát az ágyékomhoz nyomta a csókot egyszer se hagyta abba, de közben szabad kezével mellkasomon többször is végig pásztázott, ingerelve ezzel engem. Megszorította másik kezével éledező férfiasságomat, amitől hirtelen felnyögtem. Azután minden kiesett.
Legközelebb arra eszméltem, hogy körülöttem minden sötét és nedves. Nem igazán tudtam kivenni mi történt körülöttem. A hold haloványan világította meg a helységet. Felöltem, de közbe minden egyes mozdulat sajgott, mintha több milliárd tűt szúrtak volna minden egyes porcikámba. Ahogy megvizsgáltam rémülten vettem észre, hogy csupa vér vagyok, és rengeteg karmolás nyom van rajtam. Nagy nehezen feltápászkodtam, és normálisan körbenéztem a szobába. Abszolút üres volt a szoba, de valamiféle hang megcsapta a fülem. Mintha valamiféle morgás lett volna. Az egyik sarokból jött a zaj. Közeleb léptem hozzá, és nehezen de kivettem Gackt vonásait.
- Hát te? – kérdeztem halkan. Idegesnek tűnt. – Jól vagy?
- Meg… megvagyok! De menj innen! – ordította. Tettem felé egy lépsét, mert nem tetszett a viselkedése, de ő csak egy hatalmasat csapott a falra, ami be is repedt. – NE GYERE KÖZELEBB!
- Gackt, ne csináld már! – hirtelen ledermedtem. A holdfény pont Gackt kezére világított és láttam, hogy az egészet befesti a vér. – Mi van a kezeddel? – kérdeztem higgadtan.
Az előttem álló felém fordult, így a holdfénye már teljesen megvilágította előről. A szájára vér tapadt és az arcán is volt néhány kicsi csepp, elől a meztelen mellkasa is vöröslött. Ajkai félig nyitva voltak, így megint kivillantak hegyes szemfogai. Nagyon kellett nyelnem. Magamra néztem, és sebeimre, majd újra rám. A tekintetem kettőnk között járt.
- Így van! Én tettem ezt veled, és már nem tudok megállni. Kell a véred Kazuma!
Rémületembe szaladni kezdtem, és közbe próbáltam feldolgozni azt, hogy a férfi aki annyira vonzott magához egy vámpír. Egy szörnyeteg. Lesokkolódtam, mikor rájöttem a szobának nincs ajtaja. Az ablakhoz szaladtam, de túl magasan voltunk, hogy kiugorjak. Rémült nagy szemekkel fordultam Gackt felé, aki egyre csak közeledett felém, mint valami drogos, akiknek már nagyon szüksége van a napi adagjára. El akartam szaladni, de megragadta karomat és magához rántott. Úgy éreztem itt a vég, vártam a fájdalomra. Hallottam még egy nagyon halk, de annál inkább őszintébb bocsánatkérést, majd megéreztem, ahogy fogai nyakamba vésődnek. A fájdalomtól felordítottam, majd aztán…
***
Rémülten ültem fel. Hangosan és szaporán vettem a levegőt. Éreztem, hogy a szívem majd kiugrik, a helyéről olyan hevesen ver. Álom volt. Csak egy buta álom. – meséltem magamnak. Arcomat egyik kezembe temettem, és mélyen vettem a levegőt. Meztelen mellkasomról szinte csak úgy folyt a verejték. Hirtelen eszembe jutott, hogy lehet valakit ezzel felkeltek. Oldalra pillantottam, és szomorúan tapasztaltam, hogy elkéstem ezzel. Gackt már kinyitotta a szemét, és éppen ült fel.
- Rossz álom? – kérdezte rekedtes, álmos hangon. Aprót bólintottam. Fáradtan elmosolyodott, majd közelebb kúszott hozzám, és hátulról átkarolt, fejt vállamon pihentette.
- Ne haragudj. Felköltöttelek! – suttogtam, és az én fejemet övének döntöttem.
- Nem gond! A lényeg, hogy lenyugodj! – Kicsit erőltetetten elmosolyodtam. – Mit álmodtál?
Fáradtan felsóhajtottam, majd elmeséltem nagyjából a történteket. A mese végére jóízűen felnevetett. Megcsóválta a fejét, majd lemászott rólam és visszadöntött a hatalmas ágyra. Felém hajolt, s mint álmomban ugyanolyan mohón megcsókolt. El kellett mosolyognom, mikor ugyanabban a pillanatban megéreztem a dejavu érzést. Belesimítottam haján, pimaszul elmosolyodtam, amit ő is viszonzott.
- Lehet, hogy a következő számomhoz valami vámpíros klip kellene – gondolkodott hangosan, miközben tekintetével majd felfalt. – És te lennél az én áldozatom!
- De a valóságba a vámpírok szende, szűz lányokat támadnak meg! – jelentettem ki dacosan.
- Szerintem jól mutatnál lánynak! – felelte mosolyogva.
- Na meg tudod is… - Játékosan fejbe csaptam, majd újra hevesen megcsókoltam, arra gondolva, most már nem kell amiatt aggódnom, hogy esetleg vérveszteség miatt elhalálozok. Talán.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
nagymamii te mindig ugyanazt hozod ki belőlem minden egyes ficcnél xD vigyorgok mint egy idióta~ és ne mondt azt hogy rossz lett mert ez kikurt jó lett *OOOOOOOOOOOOOO* nagyon tetszett TWT mindig is szerettem a vámpíros történeteket *u* és olyan jó volt olvasni ><
Gacktot nagyon jól leírtad *-* és vicces volt az a rész ahogy Kazut lánynak nézte XDDDD enyhe utalás X"DDDD meg am az egész történetet láttam magam előtt XD szóval nagyon beleéltem magam XD *uu* hmmm~ nagyon meglepett az hogy ezt az egészet csak álmodta owo azt hittem meghal a végénvagy vmi xD de nem XD felébredt Gackt mellett *w* istenem xDDD dejó is lenne mellette felébredni XDD egy igazi álom XDD
most azon gondolkodok hogy Gáccsánnak van-e vámpíros klippje XD de mondjuk nem tudom xDDD
szóval nagyon jóó volt *w* csak így továááb *uu*
imáádom *u*
ez a célom. xDDD örülök hogy tetszett. xDD
mindig azt mondod jól írom le O: érdekes. xDDD hááát nah, mert először hetero ficcnek akartam, aztán hizuék azt mondták nee és így legalább utalást tettem. xDDDD nem terveztem most szomorú véget. nem volt hozzá hangulatom. xD ami csak jó. :DDDD
asszem nincs de kitudja XDDDD
köszönöm szépen. igyekszem >www<