Aki egyre ügyesebb és ügyesebb lett. Egyre többen hívatták magukhoz és élvezték ki társaságát. Az aranyos karakter tényleg nagyon bejött a lányoknak. Bár még mindig én voltam a No.1, ő egyre csak ugrált fel a bizonyos ranglistán. Alig két hét alatt ő lett a harmadik legnépszerűbb Host a klubban, ezzel leváltva Chiyut a dobogóról, ami nem igazán volt ínyére való. Én magabiztos voltam magamban, hogy nem igen lesz trónfosztás, nem is nagyon foglalkoztam a többiek csak növekedő haragjával, de ahogy a srácot figyeltem, neki se zavart nagy vizet. Végezte a munkáját, lehetett látni rajta hogy élvezi és körülbelül ennyi. Továbbra is együtt jártunk haza, és már távolságtartó se volt velem. Igazán jókat tudtunk beszélgetni. Innen tudtam meg, hogy neki igazából fel se tűnt, hogy bejutott a három legnépszerűbb srác közé, tényleg egyszerűen dolgozott.

Újabb hét telt el és arra eszméltem, hogy itt van a szülinapon. Általában mindig meg szokták tartani a dolgozókét, és ez idén se volt másképp. Nagyon örültem a gesztusnak és annak is, hogy a munkatársak és a vendégeink, az én vendégeim egyaránt gondoltak rám, felköszöntettek. Nagyon jól esett, de azért még se volt tökéletes. Hiányzott egyfajta szeretet, amit már nagyon rég nem kaptam meg, sőt már soha nem is fogok megkapni. A szeretetet hiányoltam, amit a volt barátnőmtől kaptam meg, míg együtt voltunk. Már nem szerettem őt, nem is hiányozott, csak ezen az egy napon. Mert abban a három évben, amíg együtt voltunk, minden egyes szülinapom csodás volt.

Aznap nem Akivel mentem haza. Ő az ellenkező irányba vette az útját, mert még valami dolga volt. Bár nem tudtam elképzelni hirtelen mi lehetett az a fontos dolog hajnali kettőkor. Biztos barátnője van! – gondoltam vigyorogva. Bár kicsit fura volt a gondolat, nem tudtam volna elképzelni semmiféle nő mellett, mert… mert ő magának is elégé lányos arca volt. Vagy még meleg is lehetett, és akkor talált magának egy alfahím, seme típusú férfiút.

Inkább lezártam magamban ezeket a buta gondolatokat és hazamentem. Átöltöztem valami kényelmesebbe, kivettem egy sört a hűtőből, majd tévé elé dobtam magam.  Már épp találtam valami értelmes programot, amikor csengettek. Hajnali három volt, és nem tudtam elképzelni ki lehet az ilyenkor. Meglepetésemre Aki állt az ajtómban. Betessékelte magát, levette a cipőjét majd el is tűnt a nappalimban. Nagyokat pislogva mentem utána, és mire beértem a szobába egy kisebb zacskó állt az asztalon. Értetlenkedve pillantottam rá, de ő csak elvigyorodott és még egyszer Boldog Születésnapot kívánt. Én is elmosolyodtam. Nem számítottam tőle ilyesmire, mármint nagyon jól elvoltam vele, jó barátom lett, de nem hittem volna, hogy ennyire.

Kivett a szatyorból egy üveg bort, és egy ajándéktasakot. Rám nézett nagy boci szemeivel, majd az italra bökött, és így egyből leesett, hogy pohárra van szüksége. Kisiettem a konyhába, és mire visszatértem már egy kis torta is látható volt az asztalon. Csokoládé torta nagy eper szemekkel. A kedvencem volt! Letettem elé a poharakat és ő már öntötte is bele a vörös italt.

-         Nem is tudtam, hogy ennyire szeretsz – jegyeztem meg vigyorogva.

-         Inkább hálás vagyok! – Értetlenkedve felvontam az egyik szemöldökömet. – Amiért annyit segítettél! – Aprót bólintottam. Másfajta válaszra vártam, de ez a válasz volt a legmegfelelőbb. – Meg hát, a barátok általában együtt ünneplik a születésnapokat.

-         Mondhatjuk! Neked mikor van? – kérdeztem rá, miközben belekortyoltam a borba.

-         Október 17 – felelte egyszerűen, majd beleszúrt egy gyertyát a tortába és meggyújtotta. – De, viszonzásként ne köszönts fel! – aprót bólintottam. – Na, kívánj valamit, mielőtt elfújod! – Elvigyorodtam. Nem igazán hittem az ilyenekben, de régen is mindig kívántam, csak miatta, mert ő is azt kérte. Valahogy, abban a pillanatban, ahogy Aki csillogó szemeibe pillantottam, úgy éreztem magam, mint régen, amikor még ő vele jártam. Boldog voltam, úgy éreztem törődnek velem. Végül kívántam, majd elfújtam a gyertyákat! – Újra Boldog Születésnapot!

-         Köszönöm! – feleltem vigyorogva, majd az ujjammal belenyúltam a tortába és megkóstoltam. – Imádom ezt a tortát!

-         Tudom! – felelte vállat vonogatva, én pedig értetlenül felpillantottam rá. Tudtommal még nem említettem neki semmi ilyesmit. – A főnök úr mesélte, mert tőle kérdeztem rá, mit szeretsz! – tette hozzá gyorsan, kicsit hebegve.

-         Jah értem! – bólintottam egy aprót.

Elhelyezkedtem kényelmesen a kanapén. Az éjszaka, vagyis inkább a hajnal igazán jól telt el. Beszélgettünk, tortát ettünk, iszogattunk. Kicsit talán túlzásba is estünk. Egy idő után minden kiesett, és körülbelül délután öt óra körül ébredtem fel arra, hogy nem fekszem valami kényelmesen. Nagy nehezen kinyitottam a szemem. Körbenéztem és megtapasztaltam, hogy én bealudtam a nappali parkettáján. Nehézkesen felkeltem a földről és felmásztam a kanapéra. Úgy éreztem magam, mint egy vénember, akinek már igen komoly ízületi problémái voltak. Ami a még inkább meglepett, hogy teljesen meztelen voltam, és egyre inkább idegesített a tudatlanság. Mi történt hajnalban? És egyáltalán hova lett Aki? Ahogy eszembe jutott ő, és ahogy végig néztem magamon, enyhe pánik roham kapott el. Rögtön a legrosszabbak futottak át az agyamon, de ha elkapja a félelem az embert, akkor nem tud kellemesre gondolni. A fiú hiánya, és az hogy meztelenül ébredtem a padlón, valahogy ezekből a tényekből nem tudtam semmi kellemeset lefűzni.

Gyorsan felöltöztem és már rohantam is a szomszédba, Igazából nem tudtam miért, vagyis azt nem tudtam mit is mondhatnék a bocsánatkérésen kívül. Egyszerűen a lábaim automatikusan mozdultak, legbelül meg egyre inkább úgy éreztem látni akarom őt.

Halkan bekopogtattam, de mivel nem jött válasz, ezért egyre erősebben és végül csengettem, de nem történt semmi sem. Nem jött válasz. Már a nevét is kántáltam, követeltem, hogy válaszoljon. Nem akartam, hogy így legyen vége a barátságunknak. Egy hülyeség miatt, amit elkövettem talán. Több mint valószínűleg. Átkoztam magam abban a pillanatban, hogy lehettem ennyire hülye.

Félórát álltam az ajtajába és próbáltam bejutni hozzá reménytelenül, miután hazamentem. Elkészülődtem lassacskán, majd megindultam a klub felé. Nem volt nagyon más választásom. Mikor megérkeztem meglepődve tapasztaltam, hogy Aki már dolgozik. Egy fiatal lánnyal beszélgetett bájosan. Legszívesebben félrehívtam volna, hogy átbeszéljük a dolgokat, de a főnök gyorsabb volt. Lecsapott rám, és már oda is küldött az első vendégemhez.

Nem igazán tudtam a munkámat rendesen végezni. Minden gondolatom Aki körül járt, aki hamarabb elment. Valahogy miután távozott az idő még lassabban telt, pedig én egyre inkább haza akartam menni. Hatalmas megkönnyebbülés volt, mikor bejelentették én is elehetek, megjöttek a váltók.

Rögtön hazarohantam és még le se dobtam a cuccaimat, egyből a szomszéd lakásba kopogtattam. Az ajtó kinyílt, ami miatt hatalmas kő esett le a szívemről. Legalább nem akar kerülni. Szemeim nagyra tágultak, mikor ránéztem. A szájba berepedt és vérzett. Hamar rájött, hogy azt a pontot figyelem, mert rögtön elfordította az arcát.

-         Mi történt? – kérdeztem.

-         Beütöttem! – motyogta halkan. Felvontam az egyik szemöldökömet. Nem hittem neki, látni lehetet rajta, hogy megütötték, de vajon kik és miért. Úgy döntöttem inkább nem kérdezek semmit.

-         Vannak itthon dolgaid, amivel elláthatod? – kérdeztem kicsit monotonabb hangnemben.

-         Most terveztem leugrani az ügyeletes gyógyszertárba – motyogta.

-         Gyere át, majd én kölcsön adok. – Aprót bólintott, majd a lakása felé mutogatott, hogy még valamiért visszamegy, és majd utána átjön. Biccentettem, majd visszamentem a lakásomba, de mielőtt bezártam volna az ajtót, megláttam két idegen férfit, akik tőle jöttek ki.

-         Ajánlom, hogy mostantól viselkedj, vagy különben nagyobbat kapsz! – mondta az egyik.

-         Jó! Jó! Csak kussoljatok már be, mielőtt még valaki meghall titeket! – morogta Aki.

-         Légy hálás a kis lovagodnak! – morogta a második, majd végül dühösen távoztak.

Becsuktam gyorsan az ajtót, majd levettem a cipőmet, és igyekeztem nem túl dühös képet vágni, mire átkopog. Végül megtörtént. Kinyitottam az ajtót, és ő már kevésbé olyan magabiztosan, mint tegnap belépett. Bevezettem a szobába, majd a pamaccsal konyhából előhoztam a kis elsősegédes dobozkámat. Leültem mellé az ágyra, majd a fertőtlenítős elkezdtem óvatosan simogatni a szája szélét. Áttöröltem sima vizes zsebkendővel is, hogy ne érezze a kesernyés ízt, majd egy apró ragtapaszt tettem a sebre. Végig simítottam kedves arcán, és valamiért elkapott megint egyfajta nosztalgikusérzés, de nem törődtem vele.

-         Azok a fickók tették ezt? – kérdeztem halkan. Aki szemei nagyra nyíltak, és rémülten nézett rám. Le tudtam olvasni az arcáról, hogy nagyon nem kellett volna annak az apró párbeszédnek a szemtanúja lennem.

-         Naoki! – sóhajtotta a nevem. – Bár már késő, de kérlek, ne avatkozz bele! Megoldom! – magyarázta aggódó hangnemben.

-         Segíteni akarok! – suttogtam, de határozottan. Hevesen megrázta a fejét. – De Aki! Azok a fickók ve… - Nem tudtam befejezni a mondatot, mert a mutatóujját ajkaimon éreztem, majd miután megbizonyosodott róla, hogy nem nyikkanok meg, arcát mellkasomba fúrta.

-         Ha tényleg segíteni akarsz, enged meg, hogy ma itt maradjak! – suttogta bele az ingembe.

Éreztem, hogy a hangja megremeg, de nem sírt. Inkább, csak a düh és a félelem keveredett benne. Óvatosan végigsimítottam a hátán, majd a fejét is babusgatni kezdtem. Úgy éreztem, mintha egy törött szárnyú, reménytelen kismadár lenne karjaim között.

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó 2 hozzászólás

2011.08.24. 20:33 rei kicsit meglepett, hogy ezt írtad, bár épp valamelyik nap akartam kérdezni, hogy ezt nem tervezed-e tovább írni o3o gondolatolvasó kettyenet D: *nekérdezd, hogy jöttXDDDDDDD* hümhümm érdekes alakok, az biztos~ D: kíváncsi vagyok, hogy Aki hogyan oldja meg D: de téged ismerve nem fog neki könnyen menni >D na nem mintha zavarna, sőt! :D gambare >wwwwwww< szárátlák és még mindig ügyes vagy ❤ Válasz: Illet már ezt folytatni. xDDD Ezt a becenevet meg megtarthatod magadnak. XDDDDDDDDDD <3 hmm.. igazából ezt az ügyet még nem tudom hogyan oldja meg. kicsit előrébb vannak már terveim. xDDD majd meglátjuk OoO""" Gambarimassu~ én is téged *w* <3

2011.08.24. 20:26 hizuka október 17?:O majd egynapon velem TT de csak majdnemTT ano, izé, hűűű de érdekes rész volt! vajon mi történhetett éjszaka?*gondol gondol* jó lett keti, tessék sietni a folytatással! és, az utolsó mondat valami gyönyörű volt *-* Válasz: ez jutott hirtelen eszembe. XDDDD háááát... majd kiderül. vagy nem XD *troll* igyekszem hizu. OwO óóh köszönöm :3333 <33