Cím: 約束 [Yakusoku]
Párosítás: Akit szeretnél owo
Korhatár: R
Jellemzők: SLASH
Disclamer: Anyagi hasznom nem származik ebből.
A/N1: Kérem komiba kit képzeltetek oda. XD 
A/N2: Egyszerű, rövid, kis One-Shot.
 

Fáradt sóhaj kíséretében lépek be szobámba. A napom elégé fárasztó volt, és roppant szörnyű is egyben. Már remeg a kezem, és egyre inkább úgy érzem, muszáj rágyújtanom. Zsebembe nyúlok, majd előveszem azt a bizonyos káros szenvedélyt, majd az öngyújtóm után kezdek kutatni.  Nem találom sehol, ami még inkább felbosszant, de próbálok higgadt maradni. Kimegyek a konyhába, és előveszek egy másikat. Siker. Máris nyugodtabbnak érzem magam, ahogy, a nikotin szétterjed bennem. Ledobom magam a kanapéra. Bekapcsolom a tévét, hátha találok valami érdekeset, de csak kapcsolgatok ide-oda.

Idegesen tapasztalom, hogy nem igazán akarok lenyugodni. A kezem még mindig remeg. Azok a barmok a munkahelyemen, valahogy ma nagyon idegesítettek. Így csináljam. Úgy csináljam. Amúgy csináljam. Nem úgy csináljam. Valahogy ma nagyon rám voltak cuppanva, ráadásul téged is láttalak. Azzal a másik rohadékkal. Szóval a napom igazán meg volt bélyegezve.

Végül küldök neked egy üzenetet, hogy gyere át. Tudom, hogy már nagyon rég hívtalak, de te mondtad, mikor ott hagytál, ha szükségem van rád, hívjalak. És én azóta éltem ezzel a lehetőséggel. Hívtalak, amikor úgy éreztem, csak a te közelséged tud megakadályozni abban, hogy neki menjek valakinek idegből és felnégyeljem, vagy esetleg felvágjam az ereimet.

Örömmel tapasztalom, hogy félórán belül már kopogtatsz. Kinyitom az ajtót, betessékellek. Leveszed a cipőd és szokásos fotelodban foglalsz helyet.

-                    Kösz, hogy eljöttél. – Feléd lépek, az álladnál fogva megemelem az arcodat, majd apró csókot lehelek rá. Értetlen tekintettel nézek rád, mikor nem viszonzod. – Mi ez a passzív hozzáállás?

-                    Belefáradtam ebbe… Nem csinálom tovább! – suttogod. – Amúgy is találkozom, van. – Kezeim ökölbe szorulnak, és mérgesen fújtatok egyet.

-                    Azzal a seggfejjel? – kérdezem idegesen.

-                    Van neve is. – Rám pillantasz. Tekintetedben csak szomorúságot találok, de nekem az agyam már el van borulva. Kezemet a szádra tapasztom, mikor látom, hogy az ő nevét akarod kimondani.

-                    Előttem ne ejtsd ki a nevét! – ordítom, majd elveszem a kezemet, és elkezdem ajkaidat marcangolni.

Öledbe ülök, majd hozzád nyomom magam, miközben egy pillanatra se hagyom abba a csókot. Egy pillanatra megszakítom ajkaink játékát, hogy levehessem rólad a pólót.  Végig simítok meztelen mellkasodon – miután lekerült rólad a kellemetlen ruhadarab -, és apró csókokkal, harapás nyomokkal hintem be egész mellkasodat, miközben az egyik kezemmel mellbimbódat kezdem hergelni.

Végül miután elégé felhevültek a dolgok, felpattanok, öledből megszorítom a karodat, majd beráncigállak a hálószobámba, hogy ott folytatódjon, ami abba maradt. Bár ellenkezel, én nem hagyom magam. Mindig is erősebb voltam nálad. Nem is értettem sose, hogy minek ellenkezel, amikor teljesen felesleges volt.

Nem tudom mennyi idő elteltével, arra ébredek, hogy csörög a telefonod. Fáradtan nézek körbe, majd ülök fel az ágyon. Telefonodért nyúlsz, és már vennéd fel, de én nem engedem. Mikor meglátom annak az alaknak a nevét, elborul az agyam, és legszívesebben a saját kezemmel ölném meg. Tehát kikapom a telefont a kezedből, és kinyomom a hívást. Egy laza mozdulattal, a sarokba vágom a készüléket, te pedig mérgesen nézel rám.

-                    Nincs ehhez jogod! – ordítod. Vállat vonok, majd megfogom a két csuklódat, és magamhoz húzlak.

-                    Csak egyszerűen utálom, hogy vele vagy – suttogom. Meglepődök, amikor nyakam hajlatába bújtatod el arcodat. Hajad végig omlik meztelen hátamon, és érzem, hogy egyre jobban bújsz felém.

-                    De neki… nem csak stressz levezető vagyok…. Ez így jó… - suttogod bele nyakamba. Meleg leheleted, kicsit csiklandozó. Fáradtan felsóhajtok, majd eltollak magamtól. Lemászok az ágyról, majd levetett ruháim után kezdek kutatni.

-                    Menj! Biztos halálra aggódja már magát. - Felveszem az ingemet és a gatyámat, majd kimegyek a nappaliba, és rágyújtok. Teljesen felöltözve jössz oda hozzám, majd megállsz előttem. Értetlenkedve nézek fel rád. – Mi az? Nem mész?

-                    Én… - Aprót sóhajtasz. Most te ülsz az ölembe, majd egy apró puszit nyomsz a számra. – Veled maradok. Még ha csak arra vagyok jó, hogy rajtam levezesd a feszültséget. Én attól függetlenül, szeretlek. – Szemeim kitágultak. Nagyon meglepett ez a kijelentése. El se tudtam képzelni, hogyan tud engem szeretni azok után, amit vele tettem. Azt hittem az egész csak egy egyoldalú dolog, és ő csak azért jött át újból és újból, mert félt a következményektől.

-                    Hülye vagy! – suttogom, miközben elnyomom a majdnem teljes cigarettámat a hamutálba, majd átkarolom a derekadat. – Mi lesz azzal a... mármint a barátoddal? – próbáltam visszafogni magam.

-                    Sose volt a barátom, csak közös munka projectet kaptunk, ezért voltam sokat vele mostanság. – Végig simítasz arcomon, majd fülemhez hajolsz és egy picit beleharapsz. – Csak nem voltál féltékeny?

-                    Ez nem féltékenység volt, inkább csak egyszerű utálat – felelem, de a karom egyre szorosabban fonódik köréd. – Gyere vissza hozzám! – suttogom, miközben a nyakadhoz hajolok. Óvatosan belecsókolok. Kezeimet pólód alábújtatom, és végig pásztázok velük megint hátadon.

-                    Mond ki! – nyögöd a fülembe.

-                    Tudod te magadtól is! – morgom, mert utálom, mikor ilyen helyzetekbe beszédre kell használnom a számat. Eltolsz magadtól, és mérgesen nézel rám. Égnek emelem a tekintetemet. – Ígérem! – nyögöm ki végül.

Elégedett mosollyal az arcodon csókolsz meg megint, mialatt újra neki kezdesz levenni rólam az ingemet, hogy végül újra a hálószobámba lyukadjunk ki. Meglepődve tapasztalom, hogy ez az éjszaka, olyan volt, mint a legelső, amikor legelőször voltam veled. Olyan egyszerű, de mégis minden szeretünk, és reményünk kimutatkozott.

Gyengéd mosollyal az arcodon, alszol el karjaim között. Hajaddal kezdek játszadozni, és addig-addig folytatom, míg el nem álmosodok én is. Apró puszit nyomok fejed búbjára, majd füledhez, bele suttogok egy aprócska szót, végül elnyom az álom.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés