Cím: Asking why
Párosítás: Kazuki x Yuuto
Korhatár: R
Jellemzők: SLASH
Disclamer: Anyagi hasznom nem származik ebből.
A/N1: Yuukinak <3
 

Este a banda a szokásos helyén tombol. Megünnepelni az új tag érkezését. Felkészíteni, hogy mégis hogyan is működik ez a Screw-nál. Jó fej srác az a Rui gyerek, poénos, jópofa, de valahogy mégis más. Téged akarlak. Annyira más nélküled, veled akarok továbbra is gitározni. Bár mindig kiröhögtél, amikor azt mondtam, jók vagyunk, mi ketten. Mindig azt mondtad, nekem Manabuval kell jónak lennem, mivel a basszusgitár világa teljesen más. És végülis igaz volt részben, de akkor is én így gondoltam.

De legalább a magánéletünkbe tényleg jó párost alkottunk. Bár csak titokban, de akkor is az enyém voltál, csak az enyém. Kisajátítottalak, és te pedig engem. Ezért volt hatalmas hátba döfés, a kilépted. Okok nélkül. Nem beszélted meg velem, ráadásul engem is otthagytál. Egyedül. Megváltoztattad a számodat, és elköltöztél a lakásodból. A szüleidnél se tudtalak sose elérni. Egyszerűen eltűntél. Egyáltalán élsz még? Rohadj ketté.

A bárpultnál kavargatom a kezembe az italomat. Nem igazán tudok mit csinálni. Az italt se kívánom. Teljesen kedvtelen vagyok. A többiek szétszórva a bárban, karaokéztak, táncoltak, ittak.

Egy férfi lép a pulthoz, majd kér három korsó sört. Pár pillanat múlva csatlakozik hozzá még egy pasas.

-                    Yuuto? – kérdezi az első. Egy kicsit rájuk pillantok. Bár tudom, hogy nem rólad beszélnek, én felkapom a fejem. Mekkora szánalmas alak vagyok, mintha te lennél a világegyetem egyetlen Yuuto nevezetű sráca.

-                    Még löki a show-t annak a libának. Jó fogás, nem tagadom. Hosszúlábak, szép szőke haj, pimasz kék tekintet. Azok a tipikus egy éjszakások.

-                    Na igen~ Végülis a volt tagok is lehetnek ugyanolyan népszerűek, mint a jelenlegi tagok. Ez nála nagy előny. Dehogy így kihasználni. – csóválta meg a férfi a fejét.

-                    De azzal nem henceg, amiért kilépett. Bár nem csoda. Odalenne a kaszanova hírneve ~ A gitáros miatt hagyta ott a bandát, nem? Mi is volt a neve… Kazuya… öhm.. Kazuki, nem? – Akkor már megvilágosodott előttem, hogy igenis rólad van szó, és MIATTAM tűntél el.

Haza akarok menni, amikor meglátlak téged, azzal a szőke bigével. Próbálom bemesélni magamnak, hogy nem érdekel, de végül még se tudom annyiban hagyni. Odalépek mögéd, majd óvatosan megérintem a válladat. Kicsit ugrasz ijedtedben, majd felém fordulsz. Pimasz mosollyal díjazom meghökkent arcodat.

-                    Rég láttalak – böktem feléd. Próbáltam adni a látszatott, mintha csak tényleg véletlenül futottunk volna össze. Mondjuk, tényleg véletlen volt, de igazából haza is mehettem volna.

-                    Szintúgy. Mit csinálsz te itt? – kérdezted. Egy pillanatra odafordulsz a lányhoz, súgsz valamit a fülébe, majd távozott.

-                    Jöttünk, ünnepelni az új tagot.

-                    Áh, szóval mindenki itt van – motyogtad, majd felém fordultál. – Bocs, de mennem kell. Üdvözlöm a többieket! – Már épp elsétáltál volna mellettem, mikor megragadtalak a karodnál fogva és visszarántottalak.

-                    Beszélnem kell veled! És nincs ellenvetés! – mondtam ridegen majd a karodnál fogva rángatlak magam után, a VIP szobák felé, ahol csak mi ketten lehetünk. Bár eleinte ellenkezel, végül belenyugodsz, hogy akármit csinálsz, most már végig kell hallgatnod. Neki nyomlak a falnak, és az egyik térdemet, szépen a két lábad közé helyezem. Kicsit felmordulsz a kellemetlen szituáció miatt, de engem nem igazán érdekel. – Igazán érdekes az új életstílusod.

-                    Nem mindegy az neked? – kérdezed dühösen.

-                    Nem, mert szerintem még mindig jobb az én seggem, mint a ribancé. De nem ez a lényeg! Az új barátaid azt mondták, miattam hagytad ott a bandát, és tűntél el mindenki életéből! Magyarázatot követelek! – Ijedten pillantottál fel rám. Zavarodban végignyaltad az ajkad, majd felnéztél rám.

-                    Az nem úgy volt!

-                    Ne hazudj! – ordítottam.

-                    Most már teljesen mindegy, nem?  - Nem tetszett, ahogy válaszoltál nekem. Sose voltál velem ilyen, én nem ehhez szoktam hozzá. Tudom, ez önzően, és egoistán hangzik, de ez az igazság. Mérges lettem, és sajnos ütöttem. Téged. Talán az volt életem legnagyobb őrültsége. Szomorúan néztél fel rám, de egy kicsit mosolyogtál. – Megérdemeltem.

 Szádra pillantottam, ami felrepedt és vérezni kezdett. Bár nem olyan erősen, de látni lehetet a kis pirosló foltot. Arcodhoz hajoltam, majd óvatosan lenyaltam a vörös foltot. Éreztem, hogy meghökkensz, de nekem tetszett a játék. Óvatosan végigcsókoltam az arcodat, majd lesiklottam a nyakadhoz, és azt leptem el kisebb nagyobb csókokkal. A térdemet jobban ágyékodhoz szorítottam, hogy kényelmetlenebb legyen a szituáció. Az egyik kezemmel az inged gombjait kezdtem el kigombolni, a másikkal férfiasságod kezdtem simogatni. Halk nyögések, és ellenkező szavak hagyták el a szádat, de amikor arcodra pillantottam, láttam, hogy te nagyon nem vagy ellene, ami elégedettséggel töltött el.

-                    Játszunk Yuuto – leheltem ajkaidra. Újra arcodra pillantottam, amin a kétségbeesés, minden kis szikrája megtalálható volt. Kezemet óvatosan bedugtam nadrágodba, majd végigsimítottam alsódon keresztül, már így is éledező férfiasságodon. – Addig nem engedlek, amíg nem válaszolsz a kérdésemre.

-                    Ka… zuki… Miért? – sóhajtottad. Imádtam mikor a nevemet nyögted, már régebben is, de abban a pillanatban még élvezetesebb volt, mert tudtam, hogy szenvedsz. És ez jó érzéssel töltött el. Megérdemelted.

-                    Yuuto~ Szerintem nagyon is jól tudod a választ.

Erősebben megszorítottalak odalent, ajkaiddal meg közben csupasszá vált mellkasodat kezdtem csókolgatni. Lefektettelek egy közeli asztalra, majd feléd másztam. Ráültem merevedő férfiasságodra, majd óvatosan ringatni kezdtem a csípőmet rajta, miközben csókokkal fojtottam beléd a sóhajokat. Hirtelen megéreztem két kezedet, ahogy megszorítják az enyémet. Felülsz óvatosan, bár én még továbbra is az öledben ülök. Kezemet egyre szorosabban szorítod, és nagyon kapkodod a levegőt, mintha légszomjad lenne.

-                    Yuuto! Mi a baj? Jól vagy? – kérdezem halkan.

-                    Menj el! – suttogod. – Kérlek! – nézel rám kicsit könnyes szemekkel. Megrázom a fejem, majd kiszabadítom a kezem, és magamhoz ölellek. Érzem, hogy a szíved nagyon hevesen ver, és egy kicsit remegsz is. Simogatni kezdem hátadat, és örömmel észlelem, hogy lassan lenyugodsz.

-                    Felejtsük el a játékot, de kérlek, magyarázd meg nekem, mi történik veled. – suttogom a hajadba.

-                    Kazuki… nekem véget ért az életem! – Értetlenül meredek magam elé, majd rád. Álladnál megemelem az arcodat, majd apró puszit nyomok rá.

-                    Ne beszélj butaságokat! – megcsóválod fejedet, mintha én mondtam volna butaságot.

-                    Szívbeteg lettem Kazuki. Az életemnek vége! Nincs több banda, nincs több gitár, turné, nincs többé te sem, mert minden az életembe kerülhet. Az előbb is, ha nem állítalak meg, úgy elvisz egy szívroham, mint akinek kötelező! – hatalmasat nyeltem. Rémültem másztam ki öledből, majd figyeltem, ahogy kicsit züllötten ott ülsz az asztalon. – Ezért hagytalak el téged is szavak nélkül. Minek kellenék neked ezek után?

-                    Hülye barom! – ordítom, majd az inged garbójánál fogva megemellek, és dühösen nézek szemedbe. – Ne mondj ilyeneket! – szorítás meglazul, és végül már csak fogom az ingedet, de csak gyengéden. Fejemet lehajtom, és az asztal lapját bámulom. – Van fogalmad róla, mit éreztem, mikor elmentél? Azt hittem valamit elrontottam. Aztán van fogalmad róla, hogy mit éreztem, az előbbi mondatod hallatán. Nekem ugyanolyan fontos vagy, te hülye.

-                    Sajnálom! – suttogtad. – De tényleg neked akartam jót. De nem miattad léptem ki.

-                    Had segítsek! Had maradhassak veled! Kérlek Yuuto! – néztem fel rád, kérlelő arccal. Sose könyörögtem még senkinek, nem is volt szokásom, de nekem muszáj volt magam mellett tudnom téged. Magadhoz húztál óvatosan átöleltél, az arcodat pedig hajamba fúrtad. – Yuuto?

-                    SSS! – csitítottál el. Aprót bólintottam, majd kicsit kényelmesebben elhelyezkedtem, majd a VIP szoba egyik asztalán aludtam el, veled karjaidban, bizonytalan szívdobogásodat hallgatva.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés