Cím: Broken rose
Párosítás: Gackt x Kazuma [kitalált szereplő]
Korhatár: R
Jellemzők: SLASH
Disclamer: Anyagi hasznom nem származik ebből.
A/N1: Unokámnak, mert szeretem. :33
A/N2: háát.. oO érdökös lett. XD 
 

Vége lett. Hosszú idő után már nem járok fel hozzá, nem érzem érintését, nem érzem csókjait, sőt nem látom tökéletességét. Kicsit elszomorító a dolog, de már hozzászoktam. Hiszen már lassan 7 hónapja külön vagyunk. Új életet kezdtem, folytatom az egyetemet, és továbbra is játszok szintetizátoron. Sőt az ő dalait is, de már nem fáj. Nem érzek, tűk aprók szurkálását a szívemben, mikor rá gondolok, és a dalait játszom.

Egy darabig You próbált összeboronálni minket, de rájött, hogy teljesen reménytelen a dolog. Túlságosan más világba tartozunk. Ő egy igazi tökéletesség, csodás kisugárzással, hatalmas tehetséggel, és kedves szívvel. Én mellette, csak egy egyszerű egyetemista srác voltam, aki az anyukája miatt, elkezdett szintetizátorozni, mert azt mondta neki, az a hangszer illik hozzá.

A város utcáit járom, amikor megszólal a telefonom. Egy üzentem érkezett You bácsitól. Egy helyet írt le, ahova el kellett mennem. Igazéból jobb dolgom nem volt, és a bácsikám tudta, hogy nem akarok vele találkozni, így megbíztam benne, és elmentem ahhoz a helyre, abban a hittben, hogy ő nem lesz ott.

Egy kis, egyszerű, lepukkadt kocsmába léptem be. Nem voltak valami sokan. Régi retró amerikai számokat játszottak. A hely megvolt telve a cigaretta kissé kellemetlen szagával, de valahogy mégis hangulata volt a helynek. Kisugárzása. Tetszett. Megláttam a bácsikámat, és még néhány barátját. Odamentem hozzájuk. Nagy örömmel fogadtak, pedig néhány a bandából is voltak. Jó volt látni kedves, vidám arcukat. Még mindig ugyanolyan szeleburdi, bolondok voltak, mint egykor.

Leültem hozzájuk, majd rendeltem egy sört magamnak. Nagyokat nevetgéltem, viccelődtem velük, míg alig pár másodperc alatt megfagyott körülöttünk a légkör, mikro belépett Gackt is a helységbe. Nem egyedül volt. Valami, bájos lány volt mellette. Átkarolta a vállánál a kis törékeny női testet, és mosolyogva leült hozzánk. Köszönt mindenkinek, majd egy pillanatra meg állt rajtam a tekintete, de tovább is siklott, mintha olyan természetes lenne, az hogy én velük lógok. Még köszönt is nekem. Egy darabig nem tudtam mit mondani, de végül visszaköszöntem nekik.

Az este folyamán kicsit többet ittam a kelleténél, de úgy véltem, nem annyit, hogy annyira kábának érezzem magam, mint amennyire éreztem is valójában. Szédelegtem, fájt a fejem, mintha másnapos lennék, pedig ahhoz el kell telnie egy kis időnek, hogy ténylegesen úgy érezzem magam. Végül elsötétült körülöttem minden.

***

Mikor felébredtem egy különleges szobába találtam magam. A szoba félhomályba burkolózott, de hamar hozzászokott a szemem. Kicsit elgörnyedve éreztem a testem. Megpróbáltam felülni, de akkor megéreztem, hogy a kezeim le vannak foglalva. Pánikszerűen felültem – már amennyire kikötözött kezeim engedték -, majd körbe pillantottam. Egy hotel szobába voltam. Az ágy tele volt szórva vörös rózsaszirmokkal, de rengeteg váza is volt a szobában, amiben ugyanolyan virágok megtalálhatóak voltak. Néhány gyertya is el volt helyezve. Úgy nézett ki, mint egy szálloda nászutas lakosztálya.

Fantáziáltam rajta, hogy egyszer, majd a kedves kis feleségemet, idehozom, és eltöltünk egy kisidőt, de soha a rohadt életben nem számítottam volna arra, hogy egy ilyen szobába, egyszer egy ágyhoz leszek kikötve. Ráadásul MEZTELENÜL! Rángattam a karjaimat, hogy hátha ki tudom szabadítani őket, de teljesen reménytelen volt a helyzet.

Halk kuncogás csapta meg a fülemet. Ijedten kaptam fel a fejemet, és akkor találkoztam két, kék csodálatos írisszel. Egyből gazdára találtam a tekinteteknek. Ő volt az. Gackt. Egy öntelt mosoly kíséretében lépett be a szobába. Felkapott egy száll rózsát, majd ujjai közt csavargatva leült az ágy szélére. Dacos tekintettel néztem végig rajta, és próbáltam nem kimutatni ledöbbenésemet, amit még mindig meztelen teste látványa okozott, annyi idő után.

-         Még is mit jelentsen ez az egész? – kérdeztem kicsit idegesen.

-         Gondoltam Nosztalgiázhatnánk, Kazuma-kun! – felelte.

A rózsaszirmokkal kezdett játszadozni. Felkapott egy párat a selyem takaróról, majd végig szórta testemen. A szirmok: a hasamra, a mellkasomra, lábaimra, és férfiasságomra hullottak. Nagyot kellett nyelnem, ahogy Gackt egyre közelebb hajolt hozzám. Öntelt mosoly kíséretében végig nyalt ajkaimon, majd apró puszikkal hintette el a szirmokkal fedett területeket.

-         Most élvezed, hogy így játszadozhatsz velem? Nem azt a kis fruskát kéne elkényeseztetned? – kérdeztem továbbra is ugyanolyan hangnemben, mert már nagyon idegesített, hogy nem hajlandó a kérdéseimre válaszolni.

-         Csak nem sajnálod a kislányt? Vagy talán… féltékeny vagy?

-         Ugyan már! Nem tudom, miért csinálod ezt, de tud, én már régen túltettem magam rajtad! – magyaráztam, de a reakció, ami tőle jött, egészen meglepett. A közeli éjjeli szekrényen lévő váza, és benne lévő virágcsokor a földön landolt. Gackt valamiért nagyon ideges lett, és az lett az áldozata.

-         Hazudsz! – emelte meg kicsit a hangját, majd visszamászott az ágyra, és ráült a csípőmre. Halk nyögés hagyta el a számat, mikor megéreztem az ő férfiasságát, az enyémen. – Kazuma! Mond, hogy hazudsz!

-         Kéne? Nem szokásom! – Vontam meg egy kicsit a vállamat, mert arra még képes voltam. – És nagyon örülnék, ha végre elengednél, és elfejtenénk ezt az egészet.

Fáradt sóhaj hagyta el a száját, majd felettem elhajolva kioldotta a kezemet, de a csípőmről még mindig nem volt hajlandó leszállni. Kicsit felé böktem a fejemmel, hogy örülnék, ha rólam is leszállna, de nem tett semmit. Csak csalódott, szomorú tekintetével találkoztam. Hirtelen elkapott egy enyhe kis bűntudat, de próbáltam eltüntetni a fejemből azt fajta érzést. A Nosztalgikus emlékkel egyaránt. De végül nem tettem semmit. Csak újból elvesztem, tökéletességében, kék íriszeiben. Amennyire tudtam felültem, bár nem sok sikerrel jártam, de valamennyire már közelebb voltunk a szemmagassághoz. Gackt kapcsolt, és leszállt rólam, majd segített kikászálódni az ágyból.

Némán álltunk egymással szemben, és csak néztük a másikat, míg végül úgy döntöttem, én távozok először. Megkerestem a ruháimat, majd felöltöztem. Gackt is felhúzott addig magára, egy nadrágot és egy inget, bár az utóbbit nem igazán gombolta be. Abban a pillanatban, igazán ördöginek láttam, egy angyali szépséggel. Fehér ingje végig simult, kissé megizzat testén, haja éppen hogy csak, de vállaira omlott. Rikító szemei áthasították a sötét szobát.

A vörös rózsákat néztem a földön, amik annyira voltak összetörve, mint én a gondolattól, hogy most itt kellene hagynom ezt a férfit. Aki ennyire fájdalmas tekintettel mered rám. De végül nagy nehezen megindultam.

-         Maradj! – suttogta a szobának. Megtorpantam egy pillanatra. Hallottam egyre közeledő lépteit, majd végül mögém lépett, és átkarolt. – Ne menj el! – suttogta fülembe. Kicsit megremegtem. – Hiányzol!

-         Értelmetlen! Ugyan az lenne a vége, mint a múltkor! – suttogtam. – Túlságosan külön…

-         Igazad van! – Emelte meg kicsit a hangját. – Tényleg különbözünk, de pont emiatt, alkotjuk, meg ketten, együtt, egymással, a tökéletes világunkat. Szükségünk van egymásra! – Maga felé fordított, majd egy apró mosollyal rám nézett. – Te is így gondolod, igaz? – lehelte ajkaimra, amitől kicsit megremegtem. – Kazuma? – aprót sóhajtottam.

-         Mindig is utáltam, hogy neked van igazad, ráadásul, még te is vagy felül. Az élet igazságtalan ~ - feleltem vidámabb hangnemben, mire Gackt elnevette magát, ami engem is örömmel töltött el. Kihasználva az alkalmat, hogy nem figyel, magamhoz vontam, és újra megcsókoltam. Nosztalgikus érzés fogott el, ajkai újra megízlelésekor, de egyben csodálatos is.

-         Pimasz kölyök! – morogta, miután elválltunk, majd újra birtokba vette ajkaimat, és visszavánszorogtunk az ágyba. Hatalmasat puffanva az ágyra dőltünk, majd élveztük, hogy oly sok idő után újra együtt lehetünk, de végül eltoltam tőle, mert egy valami még mindig nyugtalanított.

-         Örülnék, ha elmagyaráznád, hogy kerültem ide? Meztelenül, kikötözve ehhez az ágyhoz? Csak tök őszintén ~ Megtetted?

-         Kíváncsi voltam, tényleg kihevertél e, teljesen, így kevertem egy kisebb altatót az italodba, majd idehoztalak. De nem tettem veled semmit, csak levettem a ruháidat. Ha arra gondolsz. – Kicsit megvonta a vállát. – Nem tettem semmit, bár amilyen bájos, és vonzó látványt nyújtottál elég nehéz volt visszafognom magam. – felelte pimasz hangnemben.

-         Rohadék! – sziszegtem a fogaim között, majd elfordítottam a fejem, mintha duzzognék, de igazából, nagyon nehéz volt visszatartanom a nevetésemet.

-         Na~ - húzta el egy kicsit, majd felvett egy rózsát a földről, ami még egész szép állapotba volt, majd felém nyújtotta. – Bocsánatom jeléül, fogadd el, kérlek!

-         Fiúknak nem szokás virágot adni! – néztem a virágra elégé lenézően, de ahogy ránéztem arcára, és leolvastam róla a százszázalékos elszántságot, egy apró fáradt sóhaj kíséretében elvettem a virágot. – De, ezt most kivételesen elfogadom.

Elégedett mosoly húzódott az arcára, majd újra magához húzott. Éreztem, ahogy elönt a forróság érintései miatt, és végül újra átléphettem abba a tökéletes világba, amiben csak ő és én szerepelünk.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés