C�m: Heart Beat
Part: 7. fejezet
P�ros�t�s: Akame [ Akanishi Jin x Kamenashi Kazuya] utal�sok TaNak�ra [Tanaka Koki x Nakamaru Yuichi ]
Korhat�r: R
Jellemz�k: SLASH, AU, Incest
Disclamer: Nincs tulajomban senki, �s semmi, valamint anyagi hasznom sem sz�rmazik ebb�l.
A/N1: Kame sz�vbeteg.
A/N2: Kameszemsz�g
A/N3: Ezzel a verzi�val a Heart Bat-nek v�ge. Befejeztem. Rem�lem �lvezt�tek.
A/N4: Sajn�lom, hogy az utols� fejezet lett ilyen kusza �s b�na >.<

Miut�n Jin elment, csak unottan �ltem az �gyamon. A szob�ban, nagy volt csend, csak a sz�vmonitor monoton hangja t�rte meg a t�k�letes n�mas�got. Minden feh�r volt. Az �gy. A sz�k. A kisasztal. A g�pezetek. Az a b�na pizsam�nak titul�lt rongyhalmaz is, amit viseltem. Minden. M�r f�jt a szememnek ez a feh�rs�g. Kir�zott a hideg ett�l a tisztas�gt�l. Amikor bej�tt az orvos, �s megl�ttam a feh�r k�peny�t, m�r automatikusan megmutatkozott az arcomon, egy ironikus mosoly. Az �reg feh�r k�penyes �r elv�gezte a szok�sos vizsg�latokat, �s amikor megl�ttam az arc�n a halv�ny mosolyt, abb�l arra k�vetkeztettem, nincs semmi komoly bajom. B�r m�g ott volt a m�t�t…

Az orvos elment, �n meg belef�rtam a fejem a p�rn�ba. Annyira elment a kedvem mindent�l. Haza akartam menni. Jin mellett lenni. A csal�dommal �s a bar�taimmal lenni. M�r nagyon untam a k�rh�zakat. Semmi j�t nem tal�ltam benne. Az emberek, ha ide bej�nnek, az csak rossz okb�l lehet.

Apr� kopog�s hallatszott az ajt�r�l. Kicsit meglep�dtem, hogy itt szok�s kopogtatni. Ut�na bel�pet az el�z� szobat�rsam. Az a terhes h�lgy. Has�ra tekintve megint elmosolyodtam. V�g�l is, voltak j� dolgok is a k�rh�zba. Hiszen �ltal�ban itt kezd�d�tt el egy �j �let. �s ha egy n� �letet ad valakinek, akkor annak csak �r�lni lehet. �s az olyasfajta betegeket, mint �n is megmosolyogtatja, csak a nagy pocak, vagy egy �jsz�l�tt kisbaba l�tv�nya.

-                    L�tom, jobban van m�r! Ennek �r�l�k – mondta, mik�zben bez�rta maga ut�n az ajt�t. Felelet gyan�nt csak apr�t b�lintottam. – Ha tudn�, hogy r�ijesztett a b�tyj�ra. Azt hittem idegess�g�ben meg�li az orvost. – Halkan felkuncogott, ut�na helyett foglalt az egyik feh�r sz�ken az �gy mellett.

-                    Valahogy kin�zem bel�le – vakartam meg zavaromban a fejem. Erre a h�lgy m�g jobban felnevetett, �s �n elmosolyodtam.

-                    �s �n�k hogy vannak, ehm…?

-                    Kamenashi Izumo �s – A has�ra tette a kez�t. – � pedig Keiichiro. �s megvagyunk, b�r mostans�g a kicsike el�g sokat rugdos. Te neved..?

-                    Akanishi Kazuya! – feleltem vid�man. A h�lgy egy darabig csendben maradt, arca elgondolkodtat�v� v�lt. Ahogy t�bbsz�r is v�gign�zett rajtam, egyre k�nyelmetlen�l �reztem magam, �s amikor az arc�ra lassacsk�n ki�lt az ijeds�g, �n is megriadtam. Vajon valami rosszat mondtam? 

-                    A sz�leid neve? – k�rdezte halkan.

-                    Akanishi Misato �s Akanishi Soujiro. – A h�lgy f�radtan fels�hajtott, a nevek hallat�n, majd a szemembe n�zett.

-                    Elmes�led egy t�rt�netet, j�? – k�rdezte meg b�jos, kedves hangj�n. V�laszul csak b�lintottam. – 22 �vvel ezel�tt egy fiatal l�ny, aki akkor volt 14 �ves, teherbe ejtette az akkori bar�tja. Az a l�ny nagyon megr�m�lt, r�ad�sul a fi� is kijelentette, hogy nem akarja gondj�t viselni a gyermek�nek. Tan�csolta is, hogy vetesse el, de a l�ny nem akarta meg�lni a kisbab�t. – Itt tartott egy kis hat�ssz�netet, �s szerintem az �rtetlens�get l�tva rajtam, mosolyodott el. – �gy ink�bb �r�kbe adta. Megsz�lte a bab�t, �s odaadta egy nagyon kedves h�zasp�rnak, akiknek m�r volt egy k�t �ves fi�k, de annak a kisfi�nak a megsz�let�se k�zben komplik�ci� l�pett fel, �gy nem lehetett volna a h�lgynek t�bb gyermeke – fejezte be a h�lgy. A t�rt�net egyszerre szomor�tott el, �s egy fajta boldogs�got is adott. El�g elszomor�t� volt, a fi� hozz��ll�sa, de a fiatal l�ny� is, hogy ilyen k�nnyen lemondott a gyermek�r�l. B�r fiatal volt, ez akkor is elszomor�tott. De �r�ltem annak hallat�n, hogy vannak ilyen sz�l�k a vil�gon, akik egy sz�mukra idegen gyermeket is fel tudnak nevelni. B�r m�g mindig nem �rtettem mi�rt mondta ezt el nekem.

-                    Ez igaz�n �rdekes, de mi�rt mondta most el ezt nekem? – k�rdeztem meg b�tortalanul, mert nem akartam megb�ntani. A H�lgy fel�llt �s az ajt�hoz l�pett, majd onnan visszapillantott r�m.

-                    Az�rt mert �n voltam az a l�ny, �s te vagy az a fi� – felelte, majd t�vozott a szob�b�l.

Beletelt p�r m�sodpercbe, mire felfogtam a mondat �rtelm�t. �jra �s �jra elism�teltem magamban azt a mondatot.

Az�rt mert �n voltam az a l�ny, �s te vagy az a fi�. Az�rt mert �n voltam az a l�ny, �s te vagy az a fi�. Az�rt mert �n voltam az a l�ny, �s te vagy az a fi�. Az�rt mert �n voltam az a l�ny, �s te vagy az a fi�

K�ts�gbees�sembe, nem tudtam mit csin�lni, csak egy hatalmasat ord�tani. Nem akartam s�rni, t�nyleg nem, de a gondolat, id�ig hazudtak nekem. B�r az is �tfutott az agyamon, hogy az a h�lgy kital�lta, de azut�n r�j�ttem, hogy semmi oka nem volt arra, hogy ilyesmit kital�ljon.

Leveg�zni akartam. Musz�j volt kiszel�ztetnem a fejem. Gondolkodnom kellett. �tgondolni mindent, �sszerakni a k�peket, felfogni ezt az eg�szet.

Felvettem a ruh�imat, amik n�lam voltak, majd amikor nem l�ttam semmif�le ismer�s szerzetet, aki esetleg megakad�lyozna a s�t�mban, kiosontam a k�rh�zb�l. El�sz�r �gy gondotlam, el�g lesz ha az �p�let el�tti parkba megyek, de valahogy a k�rh�zt�l is t�vol akartam lenni. Nem akartam l�tni. Ha m�r kisz�k�k, legal�bb valami olyan helyre ahol szeretek lenni.

V�g�l kilyukadtam a sulin�l. Boldogan gondoltam vissza egyetemista korom legszebb pillanataira. Ahogy Jin elhozott ide, haza fele pedig Koki kocsij�ban utazhattam. Koki �s Nakamaru legbolondabb pillanatai. Tal�n m�g a tanul�s is hi�nyzott a mindennapjaimb�l. Nem sok ember volt kint a parkban, mivel �ppen el�ad�sok folytak. Le�ltem a r�gi helyemre, ahol a sz�neteim 99%-�t t�lt�ttem. A f�hoz, a hatalmas nagy f�hoz.

�r�kbe lettem adva. Hazudtak nekem. B�r felneveltek saj�tjukk�nt, de m�g is becsapva �reztem magam. Ha elmondt�k volna, nem hiszem, hogy kiakadtam volna. Nem olyan embernek ismertem magam. H�l�s lettem volna, hogy felneveltek saj�tjukk�nt.

B�r akkor megtudtam a t�nyleges ok�t, annak, hogy mi�rt volt Jin mindig is apa kedvence. Nem az�rt, mert els� sz�l�tt fia, hanem mert egyetlen fia volt.

Igaz�b�l fogalmam sincs mennyi id� telt el, amikor �gy �reztem ideje visszamenni. M�r vagy k�t el�ad�snyi id�t v�gig �ltem odakint. Nagy csod�ra, egy k�t ember m�g oda is j�tt hozz�m, k�sz�nt nekem, besz�lgetett velem. ami el�g fura volt sz�momra. Egyed�l k�t ember �llt velem sz�ba az egyetemen, erre hirtelen aznap mindenki �szrevett.

Felpattantam a helyemr�l, de vissza is puffantam. Halkan kinevettem magam b�nas�gom miatt, de a legk�zelebbi pr�b�lkoz�som se volt sikerekben teli. �jra �s �jra visszapuffantam a f�ldre, �s egyszer csak azt �reztem, hogy a f�jdalom v�gig uralkodik a testemen. A sz�vem �t akarta t�rni a bord�imat, annyira sebesen vert. Le�rhatatlanul rossz �rz�s volt. Tal�n az volt a leger�sebb rohamom, addigi betegs�gemmel elt�lt�tt �veim alatt. Nem l�ttam semmit, csak a s�t�ts�get, de a hangokat �szleltem m�g. Sok ember volt k�r�l�ttem, vagyis a hangok alapj�n erre k�vetkeztettem, de egyszer csak megcsapta a f�lem, egy igen ismer�s hang, majd azt �reztem, hogy megemelnek, �s er�s karok tartanak meg. feln�ztem az illet�re, aki, csak annyit tudott mondani: „Tarts ki! Tarts ki!”. El�g hom�lyosan l�ttam, de meg�llap�tottam, hogy s�t�t v�ll�ra, hull� haja van, de t�bbet nem tudtam, mert megint csak a s�t�ts�g vett k�r�l.

Fogalmam sincs mennyi id� telt el, mikor �jra kinyitottam a szememet. Igaz�b�l, el�g� meglep�dtem, hogy fel�bredtem. Abban a pillanatban, az egyetemn�l azt hittem, nekem v�gem, de most m�gis, megint a k�rh�zban fek�dtem. K�rben�ztem, de nem l�ttam senkit sem, csak megint a feh�rs�get. F�radt s�haj hagyta el a sz�mat. M�r megint itt rohadok. A kisszekr�nyem l�v� n�v�rjelz��rt ny�ltam, majd megnyomtam a nagy z�ld gombot, ami rajta volt. J�, eddig fel se t�nt, hogy ez nem feh�r. P�r perc m�lva, berontott a doktor �r, �s k�t n�v�rke, �s a h�tuk m�g�tt ott voltak a szeretteim is, akik az orruk alatt morogtak, mikor az orvos kijelentette, nem j�hetnek be.

-                    Ugye tudja, hogy maga nagyon szerencs�s? – k�rdezte meg az orvos. �rtetlenkedve b�multam r�. – A m�t�t ut�n k�m�ba esett. �ltal�ban, ha egy ilyen m�t�t ut�n, valaki nem �bred fel egy, maximum k�t napon bel�l, �r�kre k�m�ba esik – magyar�zta, de �n leragadtam egyetlen egy mondat foszl�nyn�l.

-                    A m�t�t ut�n? – k�rdeztem r�. Az orvos b�lintott. – Megm�t�ttek? – A v�lasz ugyan�gy egy b�lint�s volt, mik�zben az orvos valami jegyzetbe irk�lt.

-                    �s most m�r teljesen eg�szs�ges. Holnap elhagyhatja a k�rh�zat – felelte mosolyogva, majd kiment a teremb�l. P�r perc m�lva benyitott anyu Jin t�rsas�g�ban. Anya r�gt�n szorosan �t�lelt, �s azt vettem �szre, megint s�rva fakadt. �vatosan �t�leltem, de k�zbe Jinre n�ztem.

-                    Mib�l fizett�tek ki? – k�rdeztem t�le.

-                    Tanaka – ennyit mondott. F�radt s�haj hagyta el a sz�mat, �s m�r sz�ra is nyitottam, amikor � folytatta. – De m�r vissza is fizett�k. Meg am�gy is, ha aznap nem m�tenek meg, meghalsz. – Valamilyen okn�l fogva Jin nagyon halkan besz�lt, �s csak �gy csengett a hangja a szomor�s�gt�l.

-                    Te tal�lt�l meg az egyetemn�l?

-                    Nem! – felelte, mik�zben kicsit megr�zta fej�t. – Yamapi volt. – Ez egy kicsit led�bbentett. Nem sz�m�tottam ilyesmire. Ami�ta ismerem – l�t�sb�l -, ha v�ltottunk k�t sz�t akkor, m�r mondhatom, hogy sokat besz�lt�nk. Jin legjobb bar�tja volt, m�r a k�z�piskola �ta. �s k�r�lbel�l �n is az�ta ismertem, de t�nyleg, soha, nem v�ltottunk t�bb sz�t egym�st�l, mint egy egyszer� �dv�zl�s. Jinnel k�r�lbel�l egy magas, kicsit barn�s b�re, s�t�t, v�ll�ra hull� haja, �s sz�p barnai voltak. Hirtelen ennyit tudtam felid�zni r�la.  

-                    Meddig voltam k�m�ba? – k�rdeztem, mik�zben �vatosan eltoltam magamt�l anyut, let�r�ltem a k�nnyeit, �s k�ldtem fel�, egy b�tor�t� mosolyt.

-                    K�t h�napig – felelt�k egyszerre, mire mosolyogva egym�sra pillantottak, de amint visszapillantottak r�m, r�gt�n elkomolyodtak. Valahogy abban a pillanatban nem tudtam, mit hozz�f�zni. El�g� meglepet, vagyis nem sz�m�tottam erre. K�t h�nap az rengeteg id�, �s �n ezt csak teljesen szimpl�n �taludtam, �s ezzel hatalmas nagy aggodalmat okoztam, a csal�domnak �s a bar�taimnak.

-                    Anya, besz�lhetn�k Kazuy�val, n�gyszemk�zt? – k�rdezte Jin, tov�bbra is keser� hangon. Anyu apr�t b�lintott, majd elhagyta a szob�t, mag�ra hagyva minket. Jin le�lt az �gyra, majd r�gt�n mag�hoz h�zott, �s karjai k�z� z�rt. – Hi�nyozt�l, te h�lye!

-                    Ha annyira hi�nyoztam volna, nem h�ly�zt�l volna le f�l perce – morogtam bele az ingj�be. Feln�ztem r�, �s v�gre l�ttam egy apr� mosolyt az arc�n. �vatosan ajkaimat �v�re tapasztottam, � pedig egyre er�sebben tartott karjai k�z�tt. A cs�k nem tartott csak kis ideig, de nekem akkor is �r�met okozott, de azt�n eszembe jutott annak a n�nek a szava. – Jin… - Elh�z�dtam t�le, majd egy nagyleveg�t v�ve, neki kezdtem. – �n… nem vagyok… a te… testv�red – b�ktem ki nehezen.

-                    Tudom!

-                    Sz�val tudt�l r�la… - suttogtam magamnak. – Mi�rt mondtad el?

-                    Most tudtam, meg m�g te k�m�ba volt�l. Az igazi anyuk�ddal is tal�lkoztam m�r, vagyis besz�lgettem err�l vele a k�t h�nap alatt – mondta. – A testv�red is megsz�letett – tette hozz�, nem nagy �r�mmel, egy keser� mosoly k�s�ret�ben.

-                    Mi�rt van olyan �rz�sem, hogy te ennek egy�ltal�n nem �r�lsz? – k�rdeztem meg egy apr� mosollyal az arcomon.

-                    Persze, hogy nem �r�l�k. Huszonk�t �ven �t hazudtak nek�nk… - Jin hangja idegesen hangzott.

-                    M�r nem tartasz a kis�cs�dnek?

-                    Nem err�l van sz�. – Fels�hajtott �s egy darabig csak engem n�zett, ajkait r�gva, hogy �sszerakja a mondand�j�t. – Mindig a kis�cs�m maradsz. Csak az nem tetszik, hogy most hirtelen eszedbe jutott�l az igazi sz�leidnek, �s k�vetelnek vissza… - Elmosolyodtam Jin arckifejez�st l�tva, ahogy fej�t lehajtva, elrejtve el�lem �rz�seit. Kicsit k�zelebb hajoltam hozz�, majd h�tulr�l �t�leltem. Belef�rtam arcomat nyakhajlat�ba, �s apr� cs�kol leheltem a csupasz b�rfel�letre. El�gedetten tapasztaltam, ahogy meg�reztem izmai ellazul�s�t, hogy m�r nem volt olyan fesz�lt �s ideges.

F�l�v telt el ami�ta fel�bredtem. Az egyetemet �jra folytattuk Jinnel �s a t�bbiekkel. V�gre csatlakozhattam a baseball csapathoz, amire m�r oly r�g�ta �lmodoztam. Jin tov�bbra is az eny�m volt, �s �n az �v�, �s m�g mindig testv�rek maradtunk. Nem vettem fel az eredeti csal�dnevemet. M�r hozz�m n�tt ez az Akanishi n�v. Minden h�napba egy hetet az igazi sz�leimn�l t�lt�ttem, j�tszottam a kis�cs�mmel. B�r Jin egyetlen egyszer sem �r�lt, amikor odamentem, de megtudtam �rteni egy kicsit. De h�t, nem tehettem ellene semmit, �n nem voltam egy olyasfajta, tal�n sz�vtelen ember, mint a b�ty�m.

Egyiknap, amikor Hokkaido-ba utaztam, mert az igazi sz�leim el akartak vinni, a hegyekbe kir�ndulni, Jinnel m�g el�tte elment�nk s�t�lni a k�zeli parkba, ami a kedvenc helyem volt kicsi korom �ta, mivel �ltal�ban csak �n j�rtam oda. Sose l�ttam ott h�rom embern�l t�bbet s�t�lgatni.

Amikor oda�rtem Jin megfogta a kezemet, �s ujjainkat �sszekulcsolta. Kicsit furcs�lltam a dolgot, de ink�bb nem f�ztem semmit se hozz�.

-                    J�l kij�ssz m�r vel�k? – t�rte meg az idillt.

-                    Nagyon kedvesek, de azt hittem m�r…

-                    Tudom, tudom! Mi lesz�nk mindig az egyetlen csal�dod – folytatta helyettem a mondatot, olyasfajta hangs�llyal, mint aki m�r megunta mondogatni. De h�t � hozta fel �jb�l �s �jb�l a t�m�t… - Csak ut�lom, ha nem vagy velem! – motyogta, majd r�m szegezte gy�ny�r� szemeit.

-                    Gondolom mennyire. Nincs itt a h�lye �cs�d, akinek sz�vhatod a v�r�t – tettem hozz�, egy pimasz kis mosollyal.

-                    Igen… Van fogalmad r�la, mennyire r�mes… - cs�v�lta meg a fej�t, azzal a szok�sos f�loldalas mosoly�val az arc�n, mik�zben mag�hoz h�zott, �s k�t karj�t a cs�p�m k�r� helyezte, majd apr� puszit nyomott a homlokomra.

-                    El tudom k�pzelni… - leheltem ajkaira, majd v�g�l r�tapasztottam az �v�ire. Belet�rtam a haj�ba, �s k�zelebb h�ztam magamhoz – m�r ha ez lehets�ges volt -, �s egyre csak m�ly�tettem, �s m�ly�tettem ajkaink j�t�k�t. Jin v�gig sim�tott gerincem vonal�n, majd r�tapasztotta kez�t a fenekemre, �s k�zelebb nyomott mag�hoz. Beleny�gtem a cs�kba, ahogy meg�reztem �ledez� f�rfiass�g�t az eny�men, �s egy apr� mosoly is az arcomra �lt. M�r �pp sz�lni akartam, hogy menj�nk el valahova, amikor megsz�lalt a telefonom. Csal�dott morg�s hagyta el a sz�nkat.

-                    Hagyd m�r – morogta a nyakamba, �s igaz�b�l sz�vesen tettem volna azt, de amikor megl�ttam, hogy anya h�v, m�g se �rthettem volna egyet vele.

-                    Igen? – sz�ltam bele, miut�n felvettem. – �h m�r ennyi az id� – folytattam miut�n anyu magyar�zata v�get �rt. – �t perc �s otthon vagyunk… nem fogok k�sni. Szia! – szak�tottam meg v�g�l a vonalat. – Na, spuri vissza. Lek�sem a vonatot.

-                    Ut�lom anya id�z�t�seit – morogta. – Az ut�bbi p�r h�napba, mindig tudta mikor kell telefon�lnia, vagy befejeznie a vacsor�t. – Ahogy hallgattam panasz�t, nem tudtam m�st tenni, csak nevetni rajta.

-                    Ha hazaj�ttem �g�rem, k�rp�tollak, de most m�r t�nyleg menj�nk – sim�tottam utolj�ra v�gig dr�ga b�ty�m �rz�keny pontj�n, mire idegesen ut�nam kapott, de �n m�r r�g elszaladtam el�re, hogy le ne k�ssem a vonatomat.

V�ge

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s