ím: Crying Rain         
Part: 1. fejezet
Párosítás: Rihito x Kai [saját szereplők]
Korhatár: R
Jellemzők: SLASH,
Disclamer: Anyagi hasznom nem származik ebből.
A/N1: Rihito Szemszög
A/N2: A Pöttyös párbeszéd részek a Chates sorrend. Kai - Rihito sorrend.
A/N3: A ferdén jelölt részek Rihito-Kai chat beszélgetései

-                    Már megint be vagy tépve! – Ez volt az első mondat, amire felfigyeltem. Fáradtan pislogtam fel a barátomra, aki csak éppen hogy egy fokkal volt jobb állapotba, mint én. Magyarul, míg én be voltam tépve, ő teljesen részeg volt. A kép előttem elmosódott, nem tudtam kivenni rendesen, karakteres arcát, csak egy mosott fej volt egy vörös folttal a tetején, ami a haja volt. Fáradt sóhaj hagyta el a számat, majd valamilyen csoda folytán, sikerült felállnom, és megállni a lábamon.

-                    Kussolj! – morogtam, majd valahogy kivánszorogtam a vécébe, hogy kiadjam magamból amit kellett.

Utáltam hányni, de valamikor már nagyon muszáj volt. Igazából az életmódomat se szerettem, utáltam így élni, de csak így tudtam borsot törni apám orra alá. És amíg ő dühöng, és felforr az agyvize, már, megéri nekem minden hülyeségbe benne lenni.

Miután megtettem amit meg kellett visszamentem a szobába, ahol Mori a kanapén fetrengett. Már tényleg jobban voltam. Már kitudtam venni barátom arcvonásait, és gyönyörű karikáit a szeme alatt.

-                    És még én nézek ki ramatyul – jegyeztem meg magamnak, bár ő rögtön meghallotta, és megtisztelt a középsőujja megmutatásával. Nem törődve vele levágtam magam az egyik fotelba.  – Mi lenne ha ma kicsit lazábban töltenénk az estét? Szóval józanul…

-                    Azt hiszem kivételesen, most tényleg úgy kéne… a tegnap este elég durva volt. Hány csajt húztál meg?

-                    Csak kettőt – feleltem nem törődve. – Ma mi lenne, ha megint kis buzikkal szórakoznánk a neten? – kérdeztem meg egy pimasz mosollyal, mire Mori karmazsin szemei felcsillantak rögtön. – Azt hiszem ez lesz a legjobb szórakozás amit ma kitalálhatunk, és még józanok is maradhatunk.

-                    Na igen… Apád meg fog lepődni, hogy nem részegen mész majd haza.

Kicsit elhúztam a számat, de végül is teljesen érthető. Fogalmam sincs mikor voltam utoljára otthon teljesen kijózanodva. Igazából az is csoda volt nálam, hogy hazamegyek. De apám hibája, mert sokat várt el tőlem. Mióta anyu meghalt, nem tudtunk szabadon élni az öcsémmel. Megszabott mindent, még azt is mikor vegyünk levegőt. De én ki akartam törni ebből, így a „rossz fiúk életét” választottam. Igazából az öcsémet sajnálom egyedül, mert ő ott maradt apám börtönébe. Jeles tanuló, mindig időben ér haza, és mindennap egymilliószor meghallgatja, hogy ne legyen olyan, mint a bátyja, vagyis én.

***

Este már a számítógép előtt ültünk Morival, és töltöttük ki a chates honlap regisztrációs adatlapját. Annyira unalmas azt csinálni. Sose szerettem, ezért nem regisztráltam soha sehova, pedig néha biztos jól jött volna. Bár a számítógép előtt se ültem sokat, szóval annyira nem bántam, hogy nem voltam egy gépfüggő.

Miután bejelentkeztünk, elérkeztünk a képhez. Egy darabig csak bámultuk egymást, majd végül Mori felhozta az ötletet, hogy rakjuk be az enyémet, mivel én sokkal helyesebb srác voltam. Egy darabig vonakodtam az ötlettől, de végül a szórakozásunkért feláldoztam magamat, és beraktuk az egyik képemet, majd beléptünk az egyik chat-szobába, ahol állítólag, szerelmet kereső buzernyákokat találhattunk. Végignéztük az összes adatlapját, végül megakadt a szemünk, egy igazán helyes fiún. Szőke haja volt, és nagy szép barna szemei, kisebb amerikai beütésekkel az arcán. Velünk egyidős volt, és állítólag, az adatlapja szerint, nem sikerült bekerülnie a Todaira, így most halaszt egy évet és jövőre próbálkozik, ez idő alatt akarja megtalálni az igazi férfit az életében. Erre a mondatára a bemutatkozásánál, csak röhögni tudtam. Milyen béna.

Végül ráesett a választásunk. Ha már valaki fejét átvágjuk, ne valami gnóm képűt. Bár lehet azzal jobban jártunk volna, hiszen mekkora örömöt okozhattunk volna neki, ha egy magamfajta helyes srác rákattol egy stréber, ronda, meleg kölyökre. De akkor már mindegy volt.

Köszöntünk a helyes srácnak, de az valamilyen oknál fogva nem akart válaszolni. Eltelt félóra. Eltelt egy óra. Eltelt másfélóra. Mori pedig már nem tudott mit kezdeni magával. Nem talált semmi érdekeset a neten, és végül a pasziánszozni kezdtünk el. De miután két órát vártunk rá, fogta magát és hazament. Már én is azon voltam, hogy eltűnök, amikor hirtelen válaszolt.

·        Szia! Bocs hogy nem írtam, de nem hittem volna, hogy rám írnak, így leléptem, egy kisidőre.

·        Semmi gond. De miért ne írnának rád? Elég helyes fiú vagy te, biztos sokakat vonzol – írtam.

·        Ez igaz. Legalább húszan rám írtak, de akit nem tartok szimpatikusnak azzal nem beszélek. Így abból a húsz személyből már csak veled beszélek.

·        Most megtisztelve érzem magam. x3

·        Érezd is. :D

A beszélgetésünk nagy része abból állt, hogy oltottuk a másikat, ahogy csak tudtuk, de közben megtudtam róla dolgokat is. Igazán szimpatikusnak találtam. Azt sajnáltam egyedül, hogy meleg, vagy talán nem is azt. Azt, hogy messze lakik. Egész jól ellóghatott volna velünk, még ha nem is lett volna közöttünk semmi sem.

***

Az után az éjszaka után mindennap beszéltünk, és egyre jobb lett a barátságunk. Vagyis én így éreztem. És igazából csak abban tudtam reménykedni, hogy ő a számítógépe másik oldalán, nem szeretett belém. Bár nem lepődtem volna meg, de nem akartam volna a hetero bealítottságommal elrontani a dolgokat kettőnk között.

·        Lassan megyek. Apám ma családi vacsorát szervezett -.- - írtam.

·        Várj egy percet!! Kérdezni akarok valamit.

·        :O Micsodát?

·        Tokióba laksz, ugye?

·        Igen. Miért? – Rossz előérzetem lett.

·        Az a helyzet, hogy oda fogok menni nyári melóra. Egy kávézóba fogok dolgozni. Néha benézhetnél (:  - Hatalmasat kellett nyelnem. Ő ide? Most miért kezdett el rám törni a para?

·        Persze szívesen. Melyik kávézó?

·        Blenz Coffee : D

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés