C�m: Crying Rain
Part: 4. fejezet
P�ros�t�s: Rihito x Kai [saj�t szerepl�k]
Korhat�r: R
Jellemz�k: SLASH,
Disclamer: Anyagi hasznom nem sz�rmazik ebb�l.
A/N1: Kai Szemsz�g
A/N2: nem olvastam �t ha hiba van sz�ljatok.
A/N3:  V�lem�nyekre �hezem OWO
A/N4: El�g uncsi egy fejezet lett D: 
 

El�g k�nnyen kijuttattak minket a liftb�l, �s lesz�ll�tottak minket a f�ldre. Aminek �n m�g jobban �r�ltem, mert m�r nem b�rtam mutatni sz�nalmas viselked�semet Rihitonak. Ut�ltam kimutatni a gyeng�ds�gemet m�soknak, hogy igenis �n is vagyok sebezhet�. R�ad�sul pont ennek a bar�tomnak, akinek val�sz�n�leg, t�nyleg nincs gyenges�ge. Vagyis, biztos van, csak � ink�bb meghalna, mint hogy kimutassa.

Amint le�rt�nk, �n megkerestem a k�zeli mosd�t, �s megmostam az arcomat. Ahogy kil�ptem az ajt�n, Rihito m�r v�rt r�m. Fels�hajtottam, majd mintha mi sem t�rt�nt volna els�t�ltam mellette, �s megindultam valamerre. Nem akartam most besz�lni vele. Ahhoz t�l gy�va voltam. De tudtam, hogy rem�nytelen a pr�b�lkoz�som. �gyis ut�nam j�n. �s �gy is lett, a karomn�l fogva visszar�ntott mag�hoz. Felpillantottam r� egy r�pke pillanatra, de r�gt�n el is kaptam a tekintetemet. Megint azok az ideges�t�, agg�d� k�k szemek. Amennyire el tudtam halni rajtuk, hogy milyen sz�pek, r�ad�sul igaziak, annyira fel tudtak ideges�teni is.

Lepillantottam a karomra, amit m�g mindig nem engedett el. Kikaptam er�s szor�t�s�b�l, majd megint feln�ztem r�. Meglepett mikor mosolyg�s arc�val tal�ltam szemben magam. Mosolyog. Rajtam. Tudtam, hogy egy rosszindulat� seggfej, de az�rt rem�ltem, hogy nincs annyira gerinctelen, hogy kinevet azok ut�n, ami t�rt�nt. A liftben olyan kedves volt. H�tat ford�tottam neki, �s �jra elindultam. P�r perc m�lva mikor m�r az utca v�g�n j�rtam, �s meglep�dve tapaszteltem, hogy nem j�tt ut�nam. �r�ltem neki, mert most nem voltam k�v�ncsi a t�rsas�g�ra, de azt hittem van olyan makacs, hogy ut�nam j�jj�n.

Nyugodtan kezdtem el s�t�lgatni a v�ros, m�g mindig zs�folt, f�nyekben gazdag utc�in. Furcsa volt sz�momra, hogy m�g hajnali egykor is ennyi ember van az utc�n. �s ennyire nyugodtan s�t�lgatnak, mintha itt nem k�ne f�lni semmit�l. A mi kisv�rosunkba, mi voltunk a vesz�ly azok sz�m�ra, akik ilyenkor tart�zkodtak az utc�kon. Mindegyikbe belek�t�tt�nk, megvert�k �ket, a l�nyokat b�ntottunk. Akkor �gy visszagondolva, el�g� sz�nalmas embernek tal�ltam magam. Akkor �r�ltem, hogy m�r nem ugyanaz a r�gi szem�ly vagyok. 

Nem tudtam, hova lyukadtam ki, de m�r nem a b�k�s, zs�folt utc�kat j�rtam az biztos. El�g� lehangolt, �s szar egy hely volt. �S a legnagyobb sz�v�s az eg�szben az volt, hogy fogalmam sincs hogy jutottam el oda, �s egy�ltal�n hogyan juthatn�k vissza. Kicsit elkapott a p�nik. �tfutott az agyamon, hogy felh�vom Rihitot, de v�g�l elvetettem ezt az �tletet. Meg tudom �n magam is oldani. Pr�b�ltam felid�zni az utat, �s visszas�t�lni, de nem jutottam sokra.

V�g�l m�g is el�vettem a telefonomat, �s t�rcs�ztam azt a sz�mot.

-                    Igen~? – hallatszott a sz�rakozott v�lasz Rihit�t�l. Lehetet hallani a hangj�n, hogy �lvezi, hogy hozz�fordultam seg�ts�g�l, azok ut�n, hogy ott hagytam. Legsz�vesebben letettem volna, de �gy voltam vele, ha m�r nem is j�n �rtem, legal�bb magyar�zza el, hogy jutok vissza a sz�llod�hoz.

-                    Figyi Rihito~ �r�ln�k ha seg�ten�l, mert fogalmam sincs hol vagyok! – Hirtelen elkapott valamif�le rossz �rzet. K�rben�ztem, �s valami idegen csoport k�zeledett fel�m. Elkezdtem s�t�lni, mintha nem t�rt�nne semmi, s k�zben tov�bb besz�ltem. – Valami gett�f�le helyen vagyok, ahol m�g c�met se l�tok, de nagyon �r�ln�k ha elmagyar�zn�d, hogy jutok vissza!! – pr�b�ltam s�rgetni, mert m�g mindig k�vettek.

-                    Gett�f�le hely? – ord�totta az egyik, majd elkezdett ut�nam szaladni. Nagyot nyeltem, majd �n is elkezdtem szaladni

-                    Rihito �r�ln�k ha seg�ten�l! – ord�tottam bele a telefonba, de a k�vetkez� pillanatban m�r nem volt a kezemben. Az egyik f�rfi kikapta, majd zsebre v�gta.

Nem lettem volna, ennyire megijedve, ha egyszerre nem �ten j�nnek r�m. Semmi es�lyem nem volt. Ketten lefogtak, a m�sik h�rom meg ott �t�tt, r�gott ahol �rt. V�g�l a f�ldre rogytam, �s akkor m�r mindannyian �t�ttek, r�gtak. M�r belet�r�dtem a sorsomba, amikor hirtelen abbamaradt minden. Nem tudom mi t�rt�nt, mert k�ptelen voltam megemelni a fejem, hogy k�rben�zzek. Hirtelen az egyik f�rfi felord�tott, majd hallottam valami sustorg�s f�l�t, v�g�l cip�k kopog�sa jelezte, hogy elrohantak.

Mikor fel�bredtem, egy puha �gyban tal�ltam magam egy nagyon vil�gos szob�ban. Kim�sztam az �gyb�l, m�r amennyire tudtam, mert minden egyes mozdulat f�jt. A szob�ban egy hatalmas nagy ablak volt, amin a f�nysug�r csak gy�z�tt �tt�rni. �s csod�latos kil�t�s ny�lt bel�le Toki� v�ros�ra. Nem tudtam elk�pzelni, kinek a h�z�ba pottyanhattam, de �zl�se az volt.

Hirtelen kopog�s hallatszott. Az ajt� fel� kaptam a fejem, �s hirtelen nem tudtam, mit k�ne csin�lni. Mondhatom egy�ltal�n azt, hogy szabad? Nem is az �n h�zam volt. V�g�l, csak egy kicsit megk�sz�r�ltem a torkomat, mire az ajt� kiny�lt. Egy k�z�pkor� f�rfi nyitott be, komornyik egyenruh�ban. �rtetlen�l n�ztem r�.

-                    �r�mmel l�tom, hogy a fiatal�r fel�bredt! Ruh�kat hoztam mag�nak. – A f�rfi letette �ket a z �gy sz�l�re. – Elvileg egy a m�rete a gazd�mmal, sz�val viselje eg�szs�ggel. Miut�n v�gzett f�radjon le, a reggeli… - R�pillantott az �r�j�ra. – H�rom perc �s 43 m�sodperc m�lva t�lalva lesz. – Nem tudtam mit felelni, �gy csak egy apr�t b�lintottam.

T�tott sz�jjal figyeltem v�gig, ahogy elhagyja a szob�t. Igaz�n meglepett ez a csel�des, meg fiataluras dolog. Nem igaz�n voltam hozz�szokva. K�v�ncsi voltam milyen gazdag fics�r tal�lt meg. Fel�lt�ztem, majd nagy nehezen letal�ltam a konyh�ba. A h�z amibe voltam, nagyobb volt min az eg�sz v�rosom.

Bel�ptem az eb�dl�be, ahol m�r egy nagy asztal meg volt ter�tve mindenf�le finoms�ggal. T�tott sz�jjal n�ztem v�gig az asztalon. Ennyit �telt, m�g �n se tudtam volna elk�pzelni, �s akkor nem is besz�lek az eti�pokr�l.

Meglepetts�gemet k�t kar a derekam k�r�l t�r�tette ki. Ijedtemben ugrottam egyet, amit�l minden porcik�m megf�jdult, �gy nem tudtam meg�llni, hogy egy f�jdalmas szisszen�s ne hagyja el a sz�mat.

-                    H�, nyugi m�r. Csak �n vagyok! – mondta az idegen, akinek igen ismer�s hangja volt. Fel� fordultam, �s hirtelen nem is tudtam mit tehetn�k. De v�g�l arra jutottam, hogy meg se kellett volna lep�dn�m.

-                    Rihito~ - apr�t b�lintott fel�m. – Te seg�tett�l..?

-                    Ki m�s? De mit ne mondjak j�l meg ijesztett�l. Azt hittem k�s�n �rkezek, s�t ha bele gondolok k�s�n is �rkeztem, csak r�d kell n�zni – Rihito olyan gyorsan hadart, hogy igaz�b�l nem is �rtettem mit mondott. A l�nyege meg volt, �s �r�ltem, hogy agg�dott miattam… egy kicsit.

-                    Hogy tal�lt�l meg? – k�rdeztem.

-                    Nem fontos. A l�nyeg, hogy megtal�ltalak – �rdekl�d� tekintettel n�ztem r�, rem�lve hogy kih�zhatom bel�le a v�laszt, de teljesen rem�nytelen volt.

Csak megborzolta a hajamat, majd le�lt az asztalhoz. K�vettem a p�ld�j�t. Bekaptam p�r falatot, de nem igaz�n voltam �hes. Nem k�v�ntam az �telt. Megv�rtam m�g Rihito befejezi, majd felment�nk egy�tt a szob�ba, amibe aludtam. Le�ltem a kanap�ra, de akkora lend�lettel, hogy nem sok kellett ahhoz, hogy felord�tsak f�jdalmamban. Nem tudom elk�pzelni mi lehetett a h�tammal, de kurv�ra f�jt.

Rihito egy sz� n�lk�l le�lt a kanap�ra, s a h�t�t maga fel� ford�totta. Leoper�lta r�lam a p�l�mat. Ijedt tekintettel n�ztem h�tra a v�llam felett. V�gig sim�tott valami vonalban, ami valami�rt nagyon f�jt. Nem tudtam meg�llni, hogy ne ny�gjek fel f�jdalmamban. Zavaromban a tekintetem ide-oda cik�zott. Rihito annyira term�szetesen simogatta a meztelen h�tamat, �n meg m�r nem tudtam mit csin�ljak. Nem igaz�n voltam hozz�szokva az ilyesmikhez, de az�rt j�l esett. Kedvess�ge, ami minden egyes mozdulat�ban benne volt. Nagyon r�gen volt m�r ilyesmiben r�szem, de sose hittem volna, hogy ezt pont t�le fogom megkapni.

Kicsit megugrottam mikor meg�reztem Rihito puha ajkait a h�tamon. � fel� fordultam, �s �rtetlenkedve n�ztem r�. Nagyot nyeltem, �s egy kicsit m�g h�tr�bb h�z�dtam.

-                    Rihito... – suttogtam a nev�t, mert m�sra nem voltam k�pes. Nem mondott semmit, csak egyre k�zelebb h�z�dott hozz�m. Kicsit megr�m�ltem, �s cs�sztam m�g egy picit h�tr�bb, de v�g�l meg�lltam. A bar�tom velem szemben k�zbe m�g k�zelebb j�tt hozz�m. Megfogta a karomat, majd �vatosan v�gigfektetett a kanap�n.

-                    Sajn�lom, Kai~ - Felvoltan az egyik szem�ld�k�met. Nem �rtettem mi�rt k�r bocs�natot. Egy pillanatra azt hittem, az�rt mert r�m nyomult, �gy spont�n, de miut�n nem mozdult egy millim�tert se t�volabb, m�r nem �rtettem mi�rt k�rt bocs�natot. De abban a pillanatban, amikor meg�reztem ajkait az eny�men, valahogy minden kit�rl�d�tt az agyamb�l. Puha ajkai egy pillanatra se engedt�k el eny�imet. Az a hatalmas birtokl�si v�gy, amit �reztem abban a r�vid pillanatban, valahogy mag�val ragadt. �vatosan eltoltam magamt�l. K�k szemei szomor�s�gban csillogtak, �n meg valami�rt annyira megsajn�ltam.

-                    Rihito ~ - V�gig sim�tottam sz�p arc�n, belet�rtam kezemet puha haj�ba, �s v�g�l ott pihentettem meg. – H�lye vagy!

-                    Tudom… - lehelte. – De legal�bb el�re bocs�natot k�rtem!

 Picit elmosolyodtam, majd egy kicsit fel�ltem, hogy arcunk egy magass�gba legyen. A h�tam megint megf�jdult, de pr�b�ltam nem mutatni. Tov�bb j�tszadoztam a hajtincseivel. Igaz�b�l nem �rtettem mi�rt csin�lom, de valahogy annyira nem zavart. Term�szetesnek t�nt. Rihito k�ld�tt fel�m egy apr� mosolyt, majd �jra mag�hoz h�zott, �s megcs�kolt. Most �n is viszonoztam, az apr� cs�kot, ami v�g�l m�g hosszabb lett, �s szenved�lyesebb. 

Hangos kopog�s szak�tott el minket egym�st�l. Rihito leugrott r�lam, majd k�nyelmesen elhelyezkedett mellettem a kanap�n. �n nyugodtan visszavettem a p�l�mat, �s �ld�g�ltem mellette. Majd Rihito megadta az enged�lyt, hogy bel�pjenek.

-                    Rihito �rfi! Az orvos p�r percen bel�l meg�rkezik, hogy megvizsg�lhassa a fiatalembert! – A komornyik r�m pillantott, majd vissza gazd�j�ra.

-                    K�sz�n�m, Aoyama! K�s�rje fel a doktor urat, ha meg�rkezik!

-                    Ahogy parancsolja! – majd t�vozott.

-                    Nem kell nekem orvos! – fordultam fel�, amint elment a csel�d. – Meggy�gyulok magamt�l is.

-                    Kai! Egy hatalmas seb van a h�tadon, amit �ppens�ggel egy k�s okozott. Aoyama, el tudta l�tni egy kicsit, de az � tud�sa nagyon kev�s hogy meggy�gyuljon! Megvizsg�l az orvos �s k�sz!

-                    De… – m�r k�zbe sz�ltam volna, ha nem fojtotta volna bel�m a sz�t egy �jabb pimasz cs�kkal. Egy picit visszacs�koltam, de � r�gt�n el is h�z�dott.

-                    Agg�dok miattad. Ez minden – lehelte ajkaimra. Belen�ztem t�rkiz k�k szemeibe, amib�l r�j�ttem hogy igazat mond. Apr�t b�lintottam, majd v�g�l �jabb kopogtat�s hallatszott az ajt�n. – Szabad! – ki�ltotta Rihito, �s az orvos bel�pett.

Folytat�sa k�vetkezik

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s