Cím: Cukor, Shou és minden mi jó
Part: 2. fejezet
Párosítás: Jrock stars x Noni~ meg ki tudja mi lesz még a következő fejezetekben lehet más is. xD
Korhatár: R
Jellemzők: Marie Sue talán ?! 
Disclamer: Anyagi hasznom nem származik ebből.
A/N1: Shou szemszög
A/N2: A cím nem igazán passzol a történethez, vagyis a cím túl édes dolog ehhez de ez volt a rendelő kérése ~
A/N3:  Nem Yaoi így gondolom sokakat majd nem érdekel majd de ez van :,D
A/n4: Véleményekre éhezem.
A/N5: Noninak <333
 

Nem hiszem el, hogy behívtak két papírt aláíratni velem, az egyetlen szabad napomon. De hát nincs mit tenni a parancs az parancs. Még jó, hogy hamar letudtam, mert így visszamehettem Noniért a toborzóra. Eltudom képzelni mennyire le van szívva az agya. Neki ez már megerőltető munka. Taxiba pattantam – mivel nálam akkor nem volt autó -, majd visszaindultam. Az odavezető úton valahogy nagyon elfantáziáltam a dolgokról. Legfőképp Noni férjhez meneteléről. És arra jutottam, hogy betegesen komolyan veszem, mint valami… valami… féltékeny gyerek.

Hevesen rázom meg a fejemet, hogy kirázzam ezt a gondolatot a fejemből. Hiszen én nem lehetek féltékeny. Noni a barátom. A legjobb barátom. Se több se kevesebb. Meg az apjának is megígértem, hogy örökre a barátja maradok és mellette leszek. Szóval ilyesmik eszembe se juthatnak.

Végül megérkeztem vissza a stúdióba. Szinte már mindenki elment, kisebb nagyobb csoportokban. Megvártam míg mind elmegy. Valahogy nem volt kedvem összefutni egy rajongóval sem. Gonosz dolog, tudom. De az istenit: SZABAD NAPOM VAN! Végül mikor már mindenki elhagyta a helységet – mindenki, kivéve Noni – bementem, hogy vajon hol járhat az a lány. Körbenéztem a teremben ahol volt a válogatás, meg annak környékén, de sehol sem volt. így megindultam lefele a lépcsőn a garázsok felé, amikor megláttam őt. De nem volt egyedül. Valaki éppenséggel pont megtartotta. Bár háttal volt nekem és félhomály is volt, így nem vettem ki rendesen, de amikor letette Nonit és így felé fordult – vagyis én pont profilból láttam – rögtön rájöttem ki az. Tora!

Meglapultam a háttérben, mert valahogy akkor nem volt kedvem a társaságához, ahhoz én is túlfáradt voltam. Meg akartam várni, míg elmegy, de akkor elkezdett beszélgetni Nonival. Neki dőltem a falnak és figyeltem.

-         Jól vagy? – kérdezte bandatársam.

-         Megvagyok! De nem hittem volna, hogy itt találkozunk. Mit keresel iiiiiiiiitt ~ ? – kérdezte barátom, de a végét egy ásítással koronázta. Kicsit elmosolyodtam rajta, miközben a kabátomon logó bigyókkal játszadoztam.

-         Valaki nagyon álmos! – hallottam a hangján, hogy elmosolyodott. – A múltkor láttam a hirdetést a toborzóra. Aztán ma délután beugrottam a szüleimhez, akik innen két utcára laknak, és ahogy indultam hazafele eszembe jutott, hogy ma te itt vagy így benéztem. – Láttam Noni sziluettjén, hogy aprót bólintott. Szerintem már annyira álmos volt, hogy normális választ nem tudott volna kinyögni. – De még jó hogy bejöttem, különben akkorát taknyoltál volna, hogy a mentős kocsi vitt volna el. – Erre kicsit felfigyeltem. Nem tudtam elképzelni mi történt, de elképzelni is rossz lett volna barátomat a kórházba látni.

-         Ezért hálás is vagyok. Köszönöm Tora! – felelte kedvesen. – De én lassan megyek. Jó lenne még ma hazaérni. – folytatta, de a végét megint ásítással fejezte be.

-         Mondanám, hogy hazafurikázlak, de nincs nálam a jogsim, így szívás – magyarázkodott a gitáros.

-         Ugyan semmi gond! Annyira fáradt még nem vagyok, de kedves tőled tényleg. –

Tora aprót bólintott, majd megindult lefele a lépcsőn. Noni pedig az első emeleti garázssor ajtajánál kisétált. Én előbújtam a sötétség védelméből, majd mentem utána. A kocsi kulcsát kereste, amikor én mögé léptem és befogtam a két szemét. Megfogta az én két kezemet is, majd lehámozta arcáról és felém fordult. Kis meglepődést láttam arcán, mikor felém fordult, de hamar el is tűnt, és átvette egy apró mosoly. Álmosan dőlt neki mellkasomnak, és fúrta bele arcát kabátomba.

-         Shou… álmos vagyok! Vigyél haza – motyogta halkan, mint valami kisgyerek. Nagyon aranyos volt.

-         Természetesen!

Előkerestem a kulcsokat a táskájából. Kinyitottam, majd óvatosan beültettem az anyós ülésre. Beszálltam mellé, és már meg is indultunk hazafele. Az út zökkenő mentes volt, annyira, hogy Noni alig két perc alatt bealudt. Így amikor megérkeztünk, nem volt más választásom, csak, hogy ölbe kaptam, és szépen felvánszorogtam vele az ötödikre.

Befektettem az ágyba, majd betakargattam. Mikor megindultam volna, éreztem, hogy még mindig a kezemet szorítja. Leültem az ágya szélére, és óvatosan lehámoztam a kabátomról. Igazán békésen aludt, és olyan volt, mint egy ártatlan kislány. Senki se gondolta volna, hogy a valós életben, ő teljesen az ellentétje. Talpraesett. Magabiztos. Kisimítottam egy kuszatincset arcából, majd valamilyen késztetés miatt, nyomtam egy apró puszit homlokára, majd végleg elmentem.

Másnap próba volt a bandával. A szabadságom véget ért egyhamar, de azaz egy nap is elég volt. Bár nem tudtuk elkezdeni a próbát. Ugyanis a tigrisünk késett és valami csoda folytán – ami nem is olyan nagy csoda, igazából megszoktuk – nem tudtuk elérni. Végül elkezdtük a próbát egy gitáros hiányában. Bár nem volt teljes hangzás és Hirotonak nagyon kellett tepernie, hogy valami hasonló hangzást produkáljon két gitár helyett is. De végül megérkezett, alig 45 perc késéssel. Noni társaságában. Hirtelen nem tudtam elképzelni mit kereshet itt, de igazán jól elvoltak. Tora átkarolta az egész vállánál az aprócska lányt és úgy léptek be a terembe. Valahogy a banda másik három tagja és én így szinkronban, ugyanabban a pillanatban néztük össze.

-         Késtél! – jegyeztem meg Tora felé, hogy mutassam a felelősségteljes vezető szerepet. – És egyáltalán Noni mit csinálsz te itt? – folytattam szigorúan.

-         Tudom! – Tora elintézte egy vállrázással. – Összefutottunk idefele jövet, így meghívtam egy reggelire, majd ide is beinvitáltam, hagy hallja ő először a banda új számát. – Mosolyogva a lányra nézett, aki szintén viszonozta. Látszott rajta, hogy nagyon örült a dolognak. – De amúgy Shou-kun, mint legjobb barátja nem neked kellett volna eszedbe jutnia. Igazán elszégyellhetnéd magad. – Játszott tovább az idegeimmel Tora, amivel már akkor elkezdett, amikor belépett Nonival. Lehet tényleg… én… Nonit? Kizárt!

-         Ugyan Tora~ Shou mostanság nagyon elfoglalt. Nem hibáztatom, hogy nem jutott most ilyesmi az eszébe. De tegnap kiengesztelt egy reggelivel, szóval elnézem neki – magyarázkodott, miközben mosolyogva odalépett, hogy megöleljen köszönés kép. – Meg most itt volt az én Torám, aki meghívott, szóval végül is jól jártam. – Küldött felé egy hatalmas nagy mosolyt, de valahogy nekem… ez az „én Torám” rész nagyon nem tetszett. És ezt bandatársam is észrevette, amit megkoronázott egy csodás „nesze neked” mosollyal.

-         Ne harag… - kezdtem volna neki, amikor a menedzserem lépett be, Kumiko-san.

-         Shou az irodába! Jé és a kislány is itt van! Tökéletes, jössz te is! –

 Értetlenkedve fordultunk egymás felé, de végül megindultunk. Egyikünk se tudta elképzelni, vajon mit tettünk és mikor és hogyan, de Kumiko-san egy biztos. Nem tűnt túl nyugodtnak. Az irodába érve leültettek minket két székre az egyik asztalhoz, majd egyből egy mappát dobtak elénk, amiből kihullott pár kép. Felbontottam a mappát, majd amikor megláttam a képeket kicsit meglepődtem. Nem azon, amit láttam, mert hát az tudom megtörtént, szóval tagadni nem tudnám. Csak, hogy valaki megörökítette, hogy pont akkor járt arra egy rohadt paparazzi. A képeken az volt látható, ahogy kiszállok Noni kocsijából.

-         Én nem veszem olyan komolyan ezeket a dolgokat, mint más ügynökséged, de örülnék, ha ez elkerülnétek a jövőben.

-         De az lehet, hogy lehetetlen lesz! – kiáltott fel Noni a mellettem lévő székből. Erre a megjegyzésére én is és Kumiko-san is csak értetlenül néztünk rá. – Nem igazán magyarázhatom ezt el, mert még csak számomra is csak egy elmélet, de ha biztosra megyek biztos ön lesz az első kedves öhm… Kumiko-san, hogy magának elmondom. – Már szegény nő szóra nyitotta a száját, amikor Noni csak felpattant a székből, megfogta a karomat, és kiráncigált az irodából.  

-         Noni mégis mi folyik itt? – kérdeztem tőle, miközben még ő mindig ráncigált, fogalmam sincs hova. Végül megálltunk az egyik hall szerűségnél. Leültünk az ott lévő kanapéra, majd valamennyire kifújtuk magunkat. – Noni?

-         Azért mondtam, azt odabent, mert nagyon úgy érzem, hogy Tora az egyik jelölt. Így egyértelmű, hogy lehetetlen, hogy ne lássanak meg néha-néha az újságírók.

-         Tora? Mégis miből? – Ez a gondolat nagyon nem tetszett nekem. Szeretem Torát. Nagyon jó barátom. De nagyon kusza, szétszórt alak. Bár azt nem tagadom, hogy olyan különleges arca van. Nem csoda, hogy az apja látott benne fantáziát. Amerikai vérvonal, hm?

-         Olyan spontán lépett be az utóbbi két nap az életemben. Mentett meg és hívott ma el ide, meg minden – magyarázkodott nagy beleéléssel.

-         És szereted? – csúszott ki a számon.

-         Hát, már egy ideje ismerem. Jó fej srác. Persze, hogy szeretem. – von vállat. – De mint férj… végül is vicces fazon. Majd meglátjuk. Először is meg kell találnom még a másik két jelöltemet – küldött felém egy bátorító mosolyt, amit én próbáltam viszonozni.

-         Na, menjünk vissza a próbára! – próbáltam egy téma elterelést. Felálltam és visszaindultam. Noni örömmel indult meg utánam. Belecsimpaszkodott a bal karomba, majd, mint két szerencsétlen kölyök visszaindultunk, amikor Noni hirtelen megállt.

-         Ugye a második emeleti büfében van az a fincsi szendvics? – kérdezte hirtelen. Aprót bólintottam. – Akkor menj előre, én is mindjárt megyek. – Megint csak aprót bólintottam, majd léptem pár lépést, de visszafordultam.

Noni a liftnél várt, ami épp lefele haladt. A lift éppen hogy csak kinyílt. Lehet valami technikai baja volt, de Noni kis karcsú alakjával befért. De a liftben már állt valaki, mert segítette kitámasztani a lift ajtót, hogy rá ne csukódjon Nonira. Azokat a kezeket pedig bárki bárhonnan felismerte volna. Miyavi-san lett Noni liftes társa.

Folytatása következik

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés