Cím:  Naked Love
Part: 1. fejezet
Párosítás: Naoki x Aki [saját szereplők]
Korhatár: R 
Disclamer: Anyagi hasznom nem származik ebből. 

 

Egy kis asztal, tele finomságokkal pezsgővel. Hatalmas vörös bőrkanapé, amin rengeteg boldogságot kereső lányok üldögélnek, és várják, hogy kedvencük előbukkanjon és vigyen egy kis boldogságot életükbe. Ez lennék én, a klub legnépszerűbb host tagja, akit mindenki csak egyszerűen Naoki-samának hív. Már lassan három éve dolgozom ebben a bárban, és valahogy nem tudom elképzelni, hogy valaha is mást csináljak. Szeretek a lányoknak boldogságot okozni, egy-egy nagyobb pofon után, amit az élettől kapnak.

Az egyetlen dolog, amit örök életemben bánni fogok, hogy az egyetlen lányka, akivel egyetlen egy pillanatban se szórakoztam, komolyan szerettem, nem tudtam örömöt okozni. Még a felső- gimnázium utolsó évében jártunk. Az iskola legnépszerűbb párja voltunk, irigykedtek utánunk sokan, de a kapcsolatunk még se volt olyan rózsás. Aztán végül odalyukadtunk ki, hogy végigjártuk a harmad évet, ő elment Ausztráliába tovább tanulni, én meg mivel nem voltam olyan jó tanuló sosem, ide lyukadtam ki. Mert én egész életemben, semmi mást nem tudtam felmutatni, csak a csinos pofimat. Mekkora szívás ~

Már mennék ki a nagyterembe, ahol várnak a kedves kis rajongóim, amikor a főnök odahív magához. Ahogy közeledem felé meglátom, hogy nincs egyedül. Egy alacsonyabb fiú áll mellette. Amikor odaérek, illedelmesen üdvözlöm a felettesemet, majd a fiúra pillantok. Vagyis az igazán lányos arcú fiúra. Olyan ártatlan baba arca van, hogy egy pillanatig elgondolkodom azon, vajon tényleg velem azonos nemű e. De végül nem megyek nagyon bele a dologba. Sok gyermekded, lányos arcú fiú van a világon. Itt a Host Klubban is.

A főnök felém fordul hatalmas mosollyal, amin lehet látni rögtön, hogy a „Be akarok nálad vágódni, így most kedvesen mosolygok rád” mű mosoly. Nem értem miért játssza meg magát. A főnököm, ha akarnék, se tudnék igazán nemet mondani. Vagyis de, de akkor én húznám a rövidebbet a végén. Elmagyarázza, hogy ő a klub legújabb tagja, bár még csak részmunka idősként fog dolgozni itt. Azt szeretné, ha az első héten, míg normálisabban beilleszkedik, én figyeljek arra, hogyan dolgozik, tanítsam meg a legkisebb fortélyokra is, hogy amikor végre újra egyedül fog dolgozni, és boldoggá tenni a lányokat, akkor már teljesen tökéletes legyen.

Mosolyogva tartom neki a kezemet, és kicsit meglepődve tapasztalom, hogy rögtön belemegy a kézfogásba. Nem olyan gyakori szokás ez Japánban, még így se, hogy egyre inkább vesszük fel az amerikai szokásokat.

-         Naoki vagyok, nagyon örülök! – Küldök felé egy bátorító mosolyt.

-         Aki! Szintúgy! – mondja határozottan. – Ahogy a kezünket megfogjuk, enyhe Deja Vu érzés fog el, de nagyon nem foglakozok a dologgal. Intek neki, hogy kövessen, majd megindulunk be a nagy terembe, ahol a többi munkatárs, és persze a lányok várnak minket.

Miközben körbevezettem, elmagyaráztam neki a legalapvetőbb dolgokat. A terem most is fel volt díszítve, mint mindig. A téma most kicsit aranyosabb volt, mint általában. Rózsaszínes, pamacsosabb, nyuszikákkal meg kiskutyákkal tele. A Hostok mindegyikén volt egy-egy hajpánt, amin állat fülecskék voltak. Nyúl, macska, mackó, kutyus, még elefánt is volt az egyiken. A pulthoz léptünk, és elvettünk egy hajráfot magunknak. Én kaptam egy nyulat, Aki pedig macskát, majd tovább mentünk. Megálltunk az egyik asztalnál, ahol még nem ült senki, majd elkezdtem megmutatni messziről a tagokat.

-         Különböző karakterű embereket vesz fel általában a főnök – kezdtem a magyarázatot, és mikor ránéztem rájöttem nem érti. – Én a klubban a népszerű, helyes fiú szerepet töltöm be, aki minden lány kedvence. De vannak más fajták is. – Rámutattam egy vörös hajú, szemüveges srácra, aki a jobb szélső asztalnál szórakoztatta a lányokat. – Ő Kazumasa. Ő a cinikus, kicsit rosszindulatú, okostojás kategória. A sznob nagyképű lányok nagy kedvence. – Rámutattam egy asztalra, ahol három munkatársam is ült. – A jobb szélső az Taya, a bohókás, bolond típus, akin csak röhögni lehet. A középső srác Shun. Ő a titokzatos, komoly srác, aki nem is igazán jó Host, mert ő nincs benne igazán az incselkedő dolgokban. A főnök csak azért vette fel mert igazán helyes a srác, és persze a titokzatos jelleme miatt. Ezek a srácok valamiért nagyon bejönnek a lányoknak. – Vállat vonogatva magyarázom, mert nem igazán értem, hogy jöhetnek be az ilyesfajta típusok az ellenkező neműeknek. – A bal szélső pedig Chiyu. A sportos, izompacsirta. – Ránézek Akira, aki hevesen bólogat, hogy mindent ért. – És ezek szerint te lettél az imádnivaló karakter.

-         Imádnivaló? – kérdez rá meghökkenve. – Csak mert kicsit lányos az arcom?

-         Mindenki pofira megy haver. Szokj hozzá, főleg, hogy most már itt dolgozol. – Aprót bólintott, beletörődve sorsába. – Na akkor a héten velem dolgozol. Figyelj és tanulj. A szövegemet feljegyezheted, de azért alakítsd majd át, hogy ne higgyék azt, hogy másolsz.

Ahogy közeledni kezdtük egymás mellett az asztalok felém hirtelen minden szempár ránk szegődött. Vagyis, inkább az újoncra, akit még nem láttak. Odamentünk az asztalhoz, akik, úgymond megrendeltek engem. Aki mögöttem csoszogott, majd kicsit félénken leült az asztalhoz. Rengetek lány gyűlt oda hozzánk. Mindenki az új fiútól kérdezgetett. Szegény srác azt se tudta, mikor kinek válaszol, de ahhoz képest egész jól kezelte a helyzetet. Főleg, hogy újonc volt. A főnökre pillantottam, aki a bárpultnál pohárral a kezébe figyelte az eseményeket. Arcára volt írva, hogy látja a lehetőségeket a srácban. És én is így voltam vele. Bár nálam soha nem lesz jobb, de a többieket simán túlszárnyalhatja majd.

Miután vége lett az aznapi műszaknak, fáradtan lépett be az összes Host az öltözőbe. Mindeki ott dőlt le, ahol hirtelen tudott. Valaki a földre, valaki a sminkes pultra, kinek hol volt helye, de amikor Aki belépett az ajtón, valahogy mindenki ráfigyelt.

-         Szóval ő az új srác, akiről beszélt a főnök – vigyorodott el Taya, akinek szőke haja a szokásosnál is kócosabb volt abban a pillanatban.

-         Cseppet sem férfias – morogta Chiyu, akinél a férfi kategória, az olyanoknál kezdődik, mint Kazumasa vagy Én vagy Shun. Taya ártatlan arca, és nem éppen sportos teste már nem férfi nála, de mivel Akinak az arca is lányos, el se tudom képzelni, mit le fog vágni. – És az ilyenek, bejönnek a mai libáknak? Hova fajul a világ.

-         Chiyu elég lesz! – morogta Shun. - Nincs kedvem megint meghallgatni, hogy hol kezdődik nálad a férfi kategória. – Fáradt sóhaj kíséretében végül befejezte mondandóját.

-         Amúgy tudtad, hogy amikor arról beszélsz, kajak olyan beütésed van, mint egy buzinak? – Nevetett fel Taya.

Aki értetlenül pillantott végig a társaságon, majd megakadta szeme egy bizonyos ponton. Én is arra fordultam, és megláttam, hogy Kazumasa bealudt a sminkes pulton. Elég vicces látvány volt. Halkan felnevettem, szinte vele egyszerre. Rápillantottam, de ő még mindig mosolygott. Aranyos látvány volt. Ebből az egészből egy hatalmas csattanás rázott fel. Egyből a zaj felé kaptuk a fejünket, ahol megláttuk, hogy Chiyu neki ugrott, a mi kis bolondunknak. Fáradt sóhaj hagyta el a számat, majd odaléptem közéjük és szétszedtem a társaságot.

-         Elég lesz ebből! Nem emlékeztek a múltkori esetre. Ha ugyanúgy akartok járni, folytassátok csak! – emeltem meg egy kicsit a hangom.  Erre mindketten elcsendesültek.

 Chiyu felkapta a holmiját majd el is tűnt. Fáradtan sóhajtottam fel. Néha úgy érzem, óvodások között vagyok. Aki is felkapta a holmiját, majd elköszönt és gyors távozott. Kicsit értetlenül néztem rá, miért rohant el ilyen nagy hévvel, de nem tudtam mit tenni. Hisz már távozott.

A bejáratnál újra találkoztunk. Vagyis pontosabban ütköztünk. Én mentem volna ki, amikor ő véletlenül nekem jött.

-         Bocsánat! Bocsánat! – mentegetőzött hevesen, és mélyen meghajolt.

-         Ugyan, semmi gond! Nem kell ezért, így hajolgatni. Na emeld meg a fejed. – Kicsit kipirult arccal nézett fel rám. – Messze laksz? – kérdeztem.

-         Nem! Egy saroknyira! – Kicsit meglepett a válasza, és legszívesebben rákérdeztem volna még valamire, de végül csendben maradtam. Megvártam, míg elindul, majd mikor megtudtam ő is arra megy, amerre én, gyors utolértem.

-         Én is erre lakok! Ezek szerint, majd mehetünk mindig együtt haza. – mosolyogtam rá. Láttam rajta, hogy kicsit zavarta a dolog, de végül egy apró mosollyal bólintott.

Hazafele nem igazán beszéltünk. Én szívesen kérdezgettem volna, szerettem volna megismerni, de inkább hagytam, és ő is így volt szerintem. Bár a csend elég kínos volt. A helyzetet egy-egy lány apróbb sikolya, vagy hangosabb megjegyzése volt barátnője felé, amit mi váltottunk ki. Helyes pofi, mi?

Aki az éjjeli kisboltnál megállt. Jelezte, hogy ő még bemegy ide, így én nyugodtan mehetek előre. Elköszöntünk egymástól, majd én egyenesen hazamentem. A házam a bolttól körülbelül két percre volt. Egy hatalmas tizenöt emeletes házban laktam, a hetediken. Bár volt lift, én mindig gyalog tettem meg. Nem tudom, hogy ez jó vagy rossz szokás, de már az életem része volt a mindennapi lépcsőzés. Végül felértem, előkerestem a kulcsomat, amikor a liftajtó kinyílt. Nem igazán lepődtem meg, mikor megláttam kilépett ki rajta. De ez rá nem volt igaz. Aki annyira ledöbbent, hogy szerintem egy pillanatra még levegőt is elfejtett venni.

- Üdv a szomszédságba, Aki! – vigyorogtam rá, majd kinyitottam az ajtómat, és végül beléptem a saját kis kuckómba.

Súgó 1 hozzászólás

Új hozzászólás Frissítés

2011.07.13. 22:32 rei oké tudtam mit akartam írni, fél percre másra figyeltem, és már nem tudom XD mondjuk Aki alatt mindig a sadie Akijára gondoltam és húú XDD fura volt XDD ű hümm~ de ennek lehtne folytatása is sálálá~