Ezek szerint Miyavi valamiért át akart verni azzal, hogy lefeküdt Nonival. Nem tudtam rájönni mi vezényelte erre a tettre, de bosszantó volt, az tény. Mondjuk biztos voltam benne, hogy a barátom nem olyan lány, és emiatt kicsit bűntudatom volt amiatt, hogy egy percre is kételkedtem benne.

Noni arcára rá volt írva a megkönnyebbülés, azután, hogy megtudta az igazi történteket, és utána a sokkot is láttam az arcán, ahogy Jin megcsókolta. Legszívesebben odamentem volna már, és ellöktem volna, de Noni arcára hamar feltűnt az elégedettség. A csók rövid volt, a lány pedig felém fordult. Hirtelen le se esett, hogy engem bámul szomorú tekintetével, de utána szánalmas módom hátat fordítottam neki és visszamentem az öltözőnkbe.

Azóta eltelt egy hét, és nem igazán hallottam Noni felől. Néha-néha láttam az ügynökségben, de akkor a Screw és Miyavi társaságát kereste, és ebédszünetekben, mindig Torával volt. Ráadásul, a SuG-al is elégé összebarátkozott, hallottam, hogy Takeruval járt vásárolni és a hétvégén együtt ünneplik majd a kisénekes szülinapját. Én meg a munkába merültem. Nem volt merszem még elé állni.

Hamar eljött a hétvége én pedig úgy döntöttem kicsit kiugrok a hámból. Szülővárosomból jött pár régi, nagyon jó barátom és látogattak meg. Boldog voltam, hogy láthattam őket, mert már ezer plusz egy éve nem találkoztam velük. Valami Csók partira vagy mire mentünk be. Igazából hidegen hagyott a dolog, hogy mi fog itt történni éjfél után, csak beültünk és ittunk, mert az volt a legközelebbi szórakozóhely.

Leültünk az egyik asztalhoz, rendeltünk mindenféle jót, és hagytuk, hogy az ital átvegye az uralmat felettünk. Felszabadultnak éreztem magamat, végre nevettem, és csodásan éreztem magam. Nem voltam részeg, valahogy abba az állapotba nem volt kedvem lecsúszni, csak végre lazulni akartam.

Este tizenegy körül, hirtelen nagy zsivaj jött a bejárati ajtó felöl. Akaratunk ellenére és mindannyian odapillantottunk, és amit láttunk igazán meglepett. Takeru lépett be, még néhány barátja, SuG tagok és Noni társaságában. Hirtelen több ezer gondolat és érzés kavarodott fel bennem. Egy darabig próbáltam nem figyelni rá, de nem igazán jött össze. akaratom ellenére is folyton odapillantottam, és mindig azt láttam, mennyire jól érzi magát. Mintha már nem is érdekelte volna mi volt velem. Fáradt sóhaj hagyta el a számat, majd újra a sörömhöz nyúltam és kezdtem el inni. Már tényleg eljutottam a nem érdekel állapothoz, amikor a barátaim hülye vigyorai kicsit rám ijesztett.

Már épp hátrafordultam volna, megnézzem mi a vicc tárgya, amikor megéreztem két gyengéd ölelést a vállaim körül. Hirtelen nagyot kellett nyelnem, és a barátaim vigyora egy pillanatra eltűnt és átvette a sokk a helyét, de aztán újra csak mosolyogtak.

-                    Ha megbocsájtotok, elrabolnám egy kicsit az urat! – mondta egy női hang, amit ezer közül is felismertem volna. – De hamarosan visszahozom… talán! – hallottam a hangján, hogy mosolyog, és boldog, vagy inkább csak adja megint a „huncut vagyok, mert megtehetem” attitűdét. Leeresztette a karjait vállaim körül, de rögtön a kezem után nyúlt és erősen megszorította.

-                    Hát akkor… - köszöntem volna el, de Noni már húzott a táncparkett felé, bele a tömegbe.

A táncparkett helyett egy csendesebb sarokba mentünk, amiből arra következtettem Noni nem igazán táncolni, hanem beszélni akart velem. Végül is tudtam, hogy nem tudom elkerülni majd a helyzetet, csak hát, nem biztos hogy készen lettem volna rá. Mert ha meg kellett volna magyaráznom a dolgokat, akkor, azzal is számolnom kellett volna, hogy bevallom mit is érzek iránta. De ez egy, ilyen férjkeresős játék közepette elégé groteszk lett volna, főleg a legjobb barátjától ezt hallani. Már ha még annak tartott.

Noni szorosan átölelt a derekamnál fogva és belefúrta a fejét a mellkasomba. Kicsit meglepődtem, mert nem erre számítottam, de végül csak óvatosan elkezdtem simogatni a haját. Egy kicsit nosztalgikusérzéssel töltött el a dolog. Mint régen, amikor még nem volt semmi gondunk férjekkel meg egyéb hülyeségekkel, csak voltunk, mint a befőtt.

-                    Valami gond van? – kérdeztem, és az államat a fején támasztottam. Kicsit lejjebb ereszkedett a fejem, mivel éreztem, hogy bólintott. – És micsoda?

-                    Az, hogy kerülsz! – morogta bele az ingembe. – Amit teljesen megértek, csak attól még elég szar. – Kisebb erőltetett nevetés hagyta el a száját, majd felnézett rám. – Én ezt nem akarom! – mondta határozottan! – Nem történt semmi köztem és Miyavi között, valamint Jin csókja… az engem is meglepett! – magyarázkodott. Aprót bólintottam.

-                    Tudom, nem is azért van ez az egész! – Elakadtam. Nem tudtam, folytatnom kéne e vagy sem. Kitudja mit szólna hozzá.

-                    Hát akkor? – nézett fel rám nagy boci szemeivel.

-                    Kicsit bonyolult lenne ezt elmagyarázni, vagyis annyira nem is csak hát… Inkább jobb ha nem tudsz róla! – próbálkoztam egy térítő támadással, de nem igazán ment, már előre halottam a fülemben a következő mondatát.

-                    Magyarázd meg! – emelte meg a hangját!

Hirtelen elsötétedett minden és az emberek hangos sikításba tört ki. A házigazda bemondta a hangosbemondóba, hogy most kezdődik igazán a parti, mert most már mindenki azzal kavarhat a sötétben, akivel csak szeretne. Nyoma úgy sem marad. Haha. Micsoda partit fogtunk ki – gondoltam magamban.

-                    Shou! – hallottam Noni halk, bús hangját. – Magyarázd meg! – szinte már kétségbeesettnek tűnt.

-                    De ha megmagyarázom, akkor még nehezebb lesz! Nem bánod? – suttogtam fülébe, miközben most én öleltem át, és húztam szorosan magamhoz. Halakn felnevetett.

-                    Ugyan már! Ettől rosszabb már nem lehet! – felelte vidáman, kissé cinikusan.

Végül én nem mondtam semmit sem, csak gyengéden megcsókoltam. Nem akartam sokáig húzni, csak annyira akartam, hogy érezze, sajnálatos mód, vagy épp ellenkezőleg nem közömbös számomra.  Elhúzódtam tőle, majd egy lépést hátráltam. Nem láttam az arcát, de biztos voltam benne, hogy igen meglepődött és abban a pillanatban nagyon dühös volt.

–                    Hűű! – Ennyit hallottam tőle, majd éreztem, hogy közelebb lépett, és újra átölelt a nyakamnál fogva.

Kicsit be kellett görnyednem, mert hát túl magas voltam hozzá. A kezével végigtapogatta arcomat, majd éreztem, hogy a számnál megállt. Hirtelen nagyot kellett nyelnem, majd pár másodperc múlva úgy éreztem, ott helyben le kell ülnöm. Ugyanis Noni újra megcsókolt. Egy darabig uralkodott akaratom felett a szívem, de végül az eszemre próbáltam meg hallgatni, és eltoltam magamtól.

-                    Noni, neked nem férjet kéne kerítened, meg ehhez hasonlók?

-                    Ahj~ Shou, te olyan hülye vagy! Azért mentem bele az egészbe, mert unatkoztam, és végül is érdekes dolog! De nem fogok kényszerből senkihez se hozzámenni.

-                    Aha~ De elvileg én meg csak a legjobb barátod vagyok, nem?

Noni felmordult, majd megfogta a kezem és elkezdett kifele ráncigálni. Legalább egy tucat embernek neki mentünk, ha nem kettőnek. Igazából fel sem tudom fogni, hogy jutottunk ki a korom sötét teremből az utcára, de jobb volt mint bent. Ott már teljesen heringparti volt.

-                    Szeretlek te hülye állat! – mondta vigyorogva. Már vágtam volna közbe, de mutatóujját számra tapasztotta. – Nem, mint legjobb barátomat. Annál sokkal jobban! – El kellett mosolyodnom. Túl jól ismert, már a gondolataimat is ismerte. Hihetetlen lány~

Igazából utána elég gyorsan történtek az események. Először bementünk valami másik bárba, ahol alig voltak, rajtunk kívül még 3 ember. Ott beszélgettünk, meg ittunk egy kicsit, majd végül, már elég késő lett és úgy döntöttem hazakísérem Nonit, mert onnan már nem lakott olyan messze.

-                    Nem jössz be? – kérdezte, mikor már a bejárati ajtónál álltunk.

-                    Nem azért jöttünk haza, mert álmos vagy? – kérdeztem mosolyogva, de ő csak az égnek emelte a tekintetét válaszul.

-                    Jah, de te is itt alszol. – Szája kicsit szélesebb mosolyra húzódott. Már ellenkeztem volna, hogy vár a pihe-puha ágyikóm, amikor a karomnál fogva berángatott a lakásba. – Na Shou aludj itt! –  Pislogott rám szépen.

Fáradtan felsóhajtottam, amit még egy hatalmas ásítással is folytattam. Megint elmosolyodott, majd felugrott az ölemben és szorosan átölelt. Próbáltam, nem elejteni az ölemben, de akkora lendülettel pattant rám, hogy végül a földön landoltunk. De a fájdalmas jajgatások helyett inkább csak mindketten röhögtünk.

Noni az ölembe pattant, majd újra megízlelhettem ajkait. Kicsit fura volt még nekem a helyzet, de nem bántam. Tudat alatt talán végig erre vágytam. De véletlenül se arra, hogy az apja dühösen berontva a lakásába, elkezdje leordítani a fejem. Rémülten néztem az idősebb férfire, aki kidülledt, dühöngő, mérges szemekkel nézett le ránk. 

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés